Kottabosz, az ókori görögök ivós játéka

2015. január 19. 12:07

A sörpong "feltalálása" előtt több mint kétezer évvel az ókori görögök a kottabosz nevű ivós játékkal szórakoztatták magukat, s tették még örömtelibbé az amúgy sem túl szomorú lakomákat. A Pennsylvaniai Egyetem diákjai rekonstruálták, hogyan nézhetett ki élőben a játék - bor helyett szőlőlével.

Korábban

Az ókori görögöket nem keltett félteni, ha mulatozásról volt szó: egy egyszerű otthoni lakomából olyan ivászatokat tudtak keríteni, hogy azt a legtöbb mai fiatal is megirigyelhetné. Az élénk vitákkal és versszavalásokkal tarkított lakomákon olykor táncosok, furulyás lányok, sőt hetérák is felbukkanhattak. A sokféle ételkülönlegesség mellett az ebédek fontos kelléke volt a bor, amelyet a görögök szokásuknak megfelelően vízzel kevertek (egy rész bor, két rész víz), s a romlást elkerülendő, sóval fűszereztek.

Ilyen jeles alkalmakkor gyakran előkerült egy ivós játék, a kottabosz, amelynek lényege, hogy a borospohár (kylix) tartalmát felhörpintik egészen az utolsó kortyig, amelyet aztán - a pohárból vagy a szájból - egy meghatározott célba kellett eljuttatni. A győztes nem üres kézzel ünnepelt: az ókori Hellászban igencsak ritkának számító tojással vagy egy süteménnyel lett gazdagabb, esetleg egy-egy leány "kezét" nyerte el aznap éjszakára.

"Ennek az ivós játéknak a lényegét egy picit nehéz előadni a diákjaimnak, ugyanis bár készültek róla ábrázolások, ezek mindig csak egy részét örökítik meg - vagyis a pohárral történő célzást" - mondta a LiveScience-nek Heather Sharpe, a Pennsylvaniai Egyetem tanára, aki úgy gondolta, jobb élőben bemutatni a történelem ezen szegletét. Néhány vállalkozó szellemű diákkal, egy háromdimenziós nyomtatóval készült ivóedénnyel, valamint szőlőlével tesztelték a dobási technikákat, az eredményeket, valamint a tapasztalatokat pedig az Amerikai Régészeti Intézet múlt heti éves találkozóján mutatták be.

Heather Sharpe és a háromdimenziós ivóedény

Az ősi szövegek szerint a kottaboszt kétféle módon lehet játszani. Az egyik változat szerint az volt a játék célja, hogy az utolsó korttyal leüssék a szoba közepén egy fém állványon egyensúlyozó korongot, a másik verzió szerint azonban nem állvány, hanem egy vízzel teli edény kapott helyet a helyiség közepén. Benne kisebb, üres tálkák úszkáltak, amelyeket a löttyintés, illetve köpés segítségével kellett elsüllyeszteni.

A két fogantyúval ellátott, piros-fekete színekkel díszített ivóedény, a kylix széles volt, ám alacsony peremmel bírt. Valószínűleg nem is a gyakorlat lehetett a fontos az elkészítésénél, hanem a díszítés: ivás közben a rápingált két szem hatására úgy tűnt, mintha az italozó maszkot viselne. A széles belső felület, az ún. tondo is tökéletes teret nyújtott a művészeknek, akik humoros vagy éppen pikáns rajzokat festettek rá, amelyek a borszint csökkenésével folyamatosan bukkantak elő a pohár alján. Egy, a Bostoni Művészeti Múzeumban őrzött kylixen például egy nő mögött egy férfi látható félreismerhetetlen pozícióban, felette a kétértelmű felirat: "mindig fogd". A legtöbb ivóedény azonban a kottabosz dobási technikáit mutatja be.

Az amerikai egyetemi kísérlet során kiderült, hogy a lányok sokkal ügyesebbek voltak (az ókorban a tisztes nők nem vettek részt ezeken a lakomákon, csak a hetérák, akik gyakran beszálltak a játékba), a legtöbb diáknak 15 perc sem volt elég, hogy eltalálja a célt, a padló a végére pedig tocsogott a szőlőlétől. A kísérlet végére megértették a "kutatók" a játék lényegét: ezt nem szőlőlével kell játszani.