Érkezik a Budapesti Klasszikus Film Maratonra a Moulin Rouge, ami két magyarnak is köszönheti a világsikerét
Túlzás nélkül állítható, hogy a Magyarországról kivándorolt stúdiófőnökök, rendezők, operatőrök, színészek és más szakemberek sokat tettek azért, hogy a világ filmipara onthassa magából a filmeket az elmúlt bő 100 évben. Az 1952-ben bemutatott, az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton programjában is szereplő, Angliában forgatott Moulin Rouge alkotói rögtön két magyarnak is hálásak lehettek a közreműködésért és ezzel az alkotás grandiózus sikeréért. A női főszerepben domborító dívának, a világ első celebjének, Gábor Zsa Zsának és a produkció látványtervezéséért, illetve jelmezeiért Oscar-díjjal kitüntetett Vértes Marcellnak.
Kettejük közül az 1917-ben Budapesten, még Gábor Sári néven született színésznő találta meg nehezebben az utat a filmhez. A testvéreivel a 40-es évektől már Amerikában élő Zsa Zsa eleinte tévés műsorokban tűnt fel, amelyek az ő vibráló, vonzó, szókimondó személyiségnek köszönhetően amerikaiak millióit ültette a képernyők elé. Pillanatok alatt sztár született, akire Hollywood hamar kivetette a hálóját. A legendás noir rendező, John Huston is nagy reményekkel osztotta rá a Moulin Rouge egyik női főszerepét, amit aztán a forgatáson gyorsan megbánt, annyira sok késhegyre menő vitája volt a figuráját a kamerákon kívül is megélő színésznővel. A XIX. század végén játszódó történetben, a szerelmet hajszoló francia festő, Henri de Toulouse-Lautrec egyik bájos, de önző barátját, az énekesnő Jane-t alakítja. A harsány, cserfes, gazdag férfiak után ácsingózó fiatal nő személyisége tökéletesen illett Zsa Zsához, aki lubickolt a szerepben és a pergő nyelvű megszólalásai mellett a megjelenésével is elkápráztatta a közönséget. A bemutató után John Huston mindenért megbocsátott neki és egy táviratban azt is elismerte, hogy a díva lett a siker egyik kulcsa, ahogy ő fogalmazott a „film megmentője.”
A másik magyarral szerencsére semmi vesződsége nem akadt a rendezőnek. Az 1895-ben Újpesten született Vértes Marcell idehaza hamar a legfoglalkoztatottabb grafikusok közé küzdötte fel magát. Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című könyvének is ő készítette az illusztrációit. Azonban a felívelő pályáját megtörte a Tanácsköztársaság bukása, ami után külföldön kereste a boldogulását. Korda Sándorral hamar összehozta a sors és már 1923-ban filmeken dolgozhatott. Európában, majd Amerikában is jó hírnévre tett szert, aminek révén kérték fel a Moulin Rouge jelmez-és látványterveinek elkészítésére. Precíz szakemberként Vértes Marcell beleásta magát a XIX. század végi Párizs művészvilágába és különösen Henri de Toulouse-Lautrec senki mással össze nem téveszthető művészetébe, akihez egyébként is erős kötelék fűzte. Ő volt a kedvenc festője, ezért a legnagyobb megtiszteltetésnek tartotta, hogy bálványa emléke előtt adózhatott. Részben azzal, hogy a mester filmben látható festményeit, vázlatait reprodukálhatta, másrészt úgy, hogy amikor a kamerák előtt Toulouse-Lautrec rajzol, illetve fest, akkor azokban a részekben Vértes kezei láthatóak munka közben. Ezek után nem véletlenül díjazták őt kétszeresen érte az 1953-as Oscar-díjátadón. Paul Sheriffel közösen elnyerte a legjobb látványtervezésért, illetve önállóan a legjobb jelmeztervezésért járó aranyszobrot. Honfitársa, Gábor Zsa Zsa jelmezeit viszont nem ő, hanem a legendás olasz divattervező, Elsa Schiaparelli tervezte természetesen Toulouse-Lautrec festményei alapján.
Az 1,1 millió dollárból forgatott Moulin Rouge 9 millió dollárt hozott a mozikban, ami mindhárom, előbb említett alkotóra ráirányította a figyelmet. Volt, aki élt vele, más nem. John Huston még évtizedeken át meghatározó rendező maradt Hollywoodban olyan filmekkel, mint a Búcsú a fegyverektől, a Kallódó emberek, vagy a Menekülés a győzelembe. Gábor Zsazsa ellenben később már jobban koncentrált a férjfogásra, mint a színészkedésre. A kamerák előtt is aktív maradt, de a legnagyobb és legfontosabb szerepeit az ötvenes években alakította. A Moulin Rouge után a Liliben és az Elsőszámú közellenségben. Vértes Marcellt pedig Párizs és New York közt ingázva aratta további sikereit 1961-ben bekövetkezett haláláig.
Ez is érdekelhet
BŐVEBB INFORMÁCIÓ a Budapesti Klasszikus Film Maratonról.
