Damnatio memoriae: cancel culture az ókorban

A cikk rámutat, hogy a történelem során a politikai szereplők eltávolítása a köztudatból mindig a társadalmi értékrendek vagy a hatalmi viszonyok radikális megváltozását jelezte. Napjainkban a cancel culture többnyire a virtuális térben, a közösségi médiában bontakozik ki, fizikai formájában pedig vitatott történelmi személyiségek köztéri szobrainak eltávolításában vagy intézmények átnevezésében ölt testet.

Ezzel szemben a damnatio memoriae (az emlékezet elátkozása) az ókori Rómában egy kalapáccsal és vésővel végrehajtott, hivatalos szenátusi határozatokon alapuló adminisztratív eljárás volt. A testület jogi úton semmisítette meg az elítélt császárok – mint Nero, Domitianus vagy Commodus – törvényeit, feliratait és vizuális ábrázolásait. A modern gyakorlathoz hasonló szoboreltávolítások helyett a rómaiak racionálisabb utat választottak: a moduláris szobrászati technikának köszönhetően a nemkívánatossá vált vezetők márványszobrainak arcát egyszerűen lecserélték vagy átfaragták az új uralkodó képmására.

Az eltörlés intézményesített gyökerei az ókori Egyiptomig nyúlnak vissza, ahol az eljárás jóval drasztikusabb következményekkel járt. Míg a modern eltörléskultúra „csupán” a társadalmi és közéleti pozíciók elvesztését, egyfajta "szociális halált" von maga után, az egyiptomi hitvilág szerint a nevek és képmások eltávolítása egyet jelentett az áldozat spirituális kivégzésével. A fáraók – mint a vallási reformátor Ehnaton vagy a női uralkodóként a hagyományokkal szakító Hatsepszut – szobrainak megcsonkítása (az orrok és kezek letörése) a hitük szerint a másvilági létet is ellehetetlenítette.

A történelmi vizsgálat legfőbb megállapítása ugyanakkor egy mindkét korszakra érvényes paradoxonra hívja fel a figyelmet: ahogy a modern internetes tér sem felejt, úgy az ókori damnatio memoriae is alulmaradt eredeti céljával szemben. Amikor Caracalla római császár 211-ben elrendelte meggyilkolt fivére, Geta képmásainak teljes birodalmi eltüntetését, a törlés maga vált emlékművé. A kivésett feliratok, a letörölt arcok és az üresen hagyott helyek – mint a Geta arcát hiányoló, híres Severus-tondó – látható vizuális sebhelyként maradtak fenn.

A kirekesztés ókori és modern formái egyaránt azt bizonyítják, hogy a fizikai vagy digitális radírozás ritkán eredményez valódi felejtést, legtöbbször csupán magát az eltörlés aktusát és a korszak cenzúrájának tényét rögzíti a kollektív emlékezetben.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rendszerváltás

• Kutathatóvá válnak a román rendszerváltás diplomáciai iratai
• Emlékkonferencia Granasztói György örökségéről
• Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke volt Antall József 
• Tömeges határátlépéssel zárult az 1989-ben megrendezett páneurópai piknik
• A németek a mai napig hálásak Gorbacsovnak az újraegyesítésért
• Egy küzdelmes élet Magyarországért: 30 éve hunyt el Antall József
• Konfliktusok és érdekellentétek között vezette le a rendszerváltást Antall József
• Vértelen, „bársonyos” forradalommal bukott meg a kommunizmus Csehszlovákiában
• Visszavonulót fújt Antall József kormánya a taxisblokád nyomása alatt