Parasztokról, zsidókról és kispolgárokról is írt a mazochizmus névadója

1836. január 27-én Lembergben (ma az ukrajnai Lviv) született, az Osztrák-Magyar Monarchia Galícia tartományában. Apja spanyol, anyja szláv eredetű volt, anyanyelvként a lengyelt és a rutént használta, németül csak 12 éves korában tanult meg. Apja udvari tanácsos, Galícia, majd 1848-tól Prága rendőrkapitánya volt.

A gyenge testalkatú fiút egy robusztus orosz parasztasszony nevelte, s 12 éves korában szemtanúja volt az 1848-es forradalomnak. Fia itt járt középiskolába, majd Grazban jogot és történelmet tanult, később a lembergi és a grazi egyetem történészprofesszora lett. Rövid történészi pályáján kutatásokat folytatott az V. Károly császár elleni németalföldi lázadással kapcsolatban. Érzelmi világa mindig a szlávokhoz kötötte, ezt azonban össze tudta egyeztetni a Habsburgok iránti hűséggel. Szabadfoglalkozású íróként Grazban, Salzburgban, Prágában és Bécsben élt, 1874-81 között Budapesten lakott, itt a Belletristische Blätter című német nyelvű irodalmi hetilapot szerkesztette. Ezután Lipcsében, majd Párizsban, végül Mannheimben telepedett le, 1890-ben Lindheimbe költözött.

 

Fiatalon kezdett el írni, előbb történeti munkákat, majd regényeket és novellákat. Talán legismertebb könyve a Bundás Vénusz (1870), amelyben igen érzékletesen ábrázolta a kiszolgáltatottság, a szenvedés élvezetét. (A múlt században a Velvet Underground együttes is ezt választotta egyik hírs dalának címéül, s több filmfeldolgozása is készült.) Regényeiben különös előszeretettel szerepeltet szexuális indíttatású kegyetlenkedésekre hajlamos nőalakokat - ezért Richard Kraft-Ebing bécsi elmegyógyász 1886-ban megjelent, Psychopathia sexualis című művében a még élő íróról nevezte el mazochizmusnak a szexuálpatológia egyes jelenségeit, a lealáztatáshoz, a kegyetlenkedés elviseléséhez kapcsolódó kielégülést.

 

Írói álnévként a Charlotte Arand és a Zoe von Rodenbach női neveket is használta. Termékeny, könnyed stílusú író volt, de művei ritkán rejtenek magukban elmélyült mondanivalót. Noha a maga idejében perverz-erotikus írásai tették híressé, legjobb könyveinek - irodalmi szempontból - azokat az elbeszélésköteteit tartják, melyek a korabeli Galícia állapotáról adnak hű beszámolót. E novellái nemcsak realisztikusak, de némi társadalomkritikát is tartalmaznak, hősei parasztok, zsidók és kispolgárok. Művei közt szerelmi történetek és történelmi tárgyú novellák is találhatók.

Két magyar témájú regénye is ismert: a Maria von Ungarn és a Der letzte König der Magyaren (Mária magyar királynő és Az utolsó magyar király), melyek a mohácsi vész korszakát dolgozták fel. További művei: Káin hagyatéka (1870), Orosz udvari történetek (1873-74), Bécsi udvari történetek (1873-79), Az új Jób (1879).

 

Munkásságát Hugo, Zola és Ibsen, továbbá a pszichopata II. Lajos bajor király is értékelte. Sacher-Masoch - a róla olvasható híresztelésekkel szemben - nem volt gróf, csak lovag (Ritter), nem voltak erőszakos, hatalmaskodó feleségei, s ő maga sem imádta, ha korbácsolták.

Tipikusan kelet-közép-európai jelenség - állapítja meg róla Kristó Nagy István irodalomtörténész. Magyarul Beszélyek című kötete 1884-ben, A lélekszabadító című regénye 1891-ben jelent meg, olvashatók még a Holdas éj, a Hitelezők mint házasságszerzők, A szerelmes szerkesztőség és a Marelona című elbeszéléskötetei is. Pusztai hiéna című regényét 2005-ben adták ki.

 

(Múlt-kor / Panoráma - Sajtóadatbank)