Száztizenöt éve, 1889. március 18-án Nagyváradon halt meg Rómer Flóris Ferenc bencés tanár, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus, a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője.
Rómer Flóris (1815-1889)
Rómer Flóris
1815. április 12-án Pozsonyban született, német családból. Középiskoláit
Pozsonyban, Tatán és Trencsénben végezte. 1830-ban lépett a Benedek-rendbe. A
bölcsészeti tanulmányokat Győrben, a teológiát Pannonhalmán végezte. 1838-ban
pappá szentelték, majd Tihanyban segédlelkészként szolgált. 1839-től a győri
gimnáziumban a magyar és latin nyelv, utóbb a természetrajz tanára volt.
1842-től a győri bölcsészeti tanfolyamon a bencés növendékek természettudományos
képzését vezette. 1845-től Pozsonyban az akadémián a természetrajzot oktatta.
1848-ban Római Ferenc néven beállt honvédnek, s egészen a kapitányi rangig
vitte. Ezért a szabadságharc után 8 évi börtönre ítélték. Bécsben, Olmützben,
Josephstadtban raboskodott. 1854-ben kegyelemmel szabadult, majd néhány évig
Bakonybélen élt és tanított. 1857-től a győri algimnáziumban természetrajzot
oktatott, s 1859-ben Győrben létrehozta az első múzeumot, a vidéki múzeumok
közül az egyik legelsőt.
1861-ben Pestre költözött és kivált a bencések
kötelékéből. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában, 1862-től egy
budai gimnázium igazgatója volt, majd 1868-ban a budapesti egyetem
archeológia-tanára lett. Érdeklődési köre rendkívül széles volt: egyaránt
oktatott őskori, ókori és középkori régészetet és művészettörténetet, és ezekben
a tárgykörökben rendszeresen publikált is. Az ő kezdeményezésére és
irányításával indult meg Budapesten a magyar régészképzés.
Részlet Rómer feljegyzéseiből
1864-ben a
Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum
régiségtárának őreként tanulmányaival, cikkeivel, régi falképek feltárásával a
műemlékek érdekében tudományos munkát fejtett ki. Bejárta az országot, pontosan
felmérte és lerajzolta a romokat, épületmaradványokat. Figyelmét nem kerülték el
a Balatonban és a Dunában fekvő romok sem. Említést tett például a fenékpusztai-
és a tétényi romok vízbe nyúló részeiről is. 1861-68 között Ráth Károllyal
együtt szerkesztette a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket. 1868-72 között az
Archaeológiai Értesítőt, 1864-73 között az Archaeológiai Közleményeket
szerkesztette. 1877-ben Lipovniczky István püspök Nagyváradra hívta és kanonokká
nevezte ki, majd megbízta a székesegyház kifestési munkálatainak vezetésével.
Rómer Flóris érdeme, hogy 1876-ban Budapesten tartották az ősrégészek és
antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát. Alapító tagja volt a Magyar
Történelmi Társulatnak. Foglalkozott többek között régészettel,
művészettörténettel, iparművészettel, mezőgazdaság-történettel, helytörténettel,
földrajztudománnyal, útleírással, káptalanok, apátságok, kolostorok, városi és
falusi templomok, plébániák történetének a megírásával. Több önálló munkája
jelent meg könyv alakban. Kiadatlan, saját rajzaival ellátott több kötetes
naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem értékes forrása.
