Laodiké és a szabadság: egy matróna nyomában

2025. szeptember 25. 09:05 Múlt-kor

2003-ban a Krím-félsziget délnyugati partján fekvő Cherszonészosz Tauriké romjai között egy különös női fej bukkant elő. Két évtizedig rejtély maradt, ki lehetett a hosszúkás szemű, derűs arcú matróna. Most egy interdiszciplináris kutatás fényt derített kilétére: Laodiké, egy római elit asszony portréja, aki kulcsszerepet játszhatott városa szabadságának kivívásában.

Laodiké (Forrás: AB Biernacki, Klenina és mtsai, npj Heritage Science (2025))

Korábban

Laodiké feje a földből került elő

A felfedezés 2003-ban történt, amikor ukrán–lengyel régészek a Krímben, Cherszonészosz Tauriké romjai között egy római kori lakóházat tártak fel. A bizánci korban újrahasznosított épület alapjai alatt egy márványból faragott női fej rejtőzött. A klasszikus frizura, a finom ráncok és a méltóságteljes tekintet a római realizmus és a hellenisztikus idealizmus ötvözetét mutatta.

A szobrot egy 700 m²-es domus félig betemetett szobájában találták. A ház a színház és az agora közelében állt. A lelet körül érmek, kerámiák és egy oltár hevertek Artemisz és Apollón alakjával. Olyan volt, mintha egy időkapszula nyílt volna meg.

Azonosítás: Laodiké kiléte feltárul

Sokáig nem tudták, kit ábrázol a márványarc. A fordulat az odesszai Régészeti Múzeum archívumában történt. Itt került elő egy feliratos talapzat, amely Laodikét említette, Héróxenosz lányát és Titus Flavius Parthenoklész feleségét. A laboratóriumi vizsgálatok megerősítették, hogy a talapzat és a fej kronológiailag és stílusban is összetartozik.

A portré egykor egy több mint kétméteres szobor része lehetett, amelyet a Párosz szigetéről származó márványból faragtak. A kormeghatározás szerint Kr. u. 200 körül temették el, bár évtizedekkel korábban készült.

Laodiké és a város szabadsága

Miért kaphatott nyilvános szobrot egy nő, amikor ez szinte kizárólag férfiak kiváltsága volt? A kutatók szerint Laodiké fontos szerepet játszhatott abban, hogy Cherszonészosz elnyerje az eleutheria, vagyis szabad városi státuszát. Ez a kiváltság önigazgatást, saját pénzverést és adókedvezményeket biztosított.

A források szerint Kr. u. 135 körül egy Arisztó nevű polgár próbálta elérni Rómában a kedvezményt, de sikertelenül. Néhány évvel később, Antoninus Pius uralkodása alatt Cherszonészosz mégis megkezdte „ΧΕΡΣΟΝΗΣΟΥ ΕΛΕΥΘΕΡΑΣ” felirattal ellátott érméinek verését. Bár közvetlen bizonyíték nincs, Laodiké családja a város legbefolyásosabb köreiben mozgott, és ő volt az egyetlen ismert nő, akinek szobrot emeltek.

A márvány titkai

A kutatás részletei legalább olyan izgalmasak, mint maga a történet. Izotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a márvány az Égei-tenger vidékéről származik. A szobrász tizenegy különböző szerszámot használt, köztük fogazott vésőket és csiszolóköveket. Még apró javításokat is azonosítottak: a fejenn egy habarccsal fedett repedést találtak.

A szobrot később nem megsemmisítették, hanem építési anyagként használták fel. Valószínűleg az agora egyik exedrájában állhatott, mielőtt a domus padlója alá került egy 3. századi átépítés során.

Laodiké öröksége

Laodiké portréja ma már nem pusztán régészeti érdekesség. A matróna története új szemléletet hoz: a római provinciákban a nők nem csupán férfiak kísérői voltak, hanem olykor aktív politikai szereplők is.

A felfedezés arra emlékeztet, hogy a modern tudomány képes visszahozni a múlt elfeledett hangjait. Ez a márványarc egy asszonyé, aki hozzájárulhatott ahhoz, hogy városa szabadságot nyerjen a birodalom peremén.