Az ősi Perzsia kulturális öröksége

Az ősi Perzsia történelmével és kultúrájával, a Szászánida-dinasztia kulturális örökségével foglalkozó honlapot indítanak amerikai keletkutatók.

Sakk, backgammon, bazár - ősi perzsa örökség

Az Amerikai Iranisztika Intézet támogatásával készülő honlap célja a Szászánida civilizáció késő antikvitásban (200-700) játszott szerepének bemutatása. A 208 és 605 között fennálló birodalom területét földrajzilag-tájszerkezetileg mozaikosság, etnikai és vallási tekintetben páratlan sokszínűség jellemezte. A Szászánidák uralma alatt arameusok, arabok, örmények, perzsák, rómaiak, gótok egyaránt éltek. Zoroasztriánus, zsidó és keresztény (nesztoriánus) felekezetek viszonylagos békében megfértek egymás mellett.

 

A Kaliforniai Állami Egyetem iranisztika professzora, Iraj Daryaee vezetésével készülő honlap bemutatkozója szerint a Szászánida történelmet a későantikvitás és a világtörténelem perspektívájában értelmezi. A honlap céljai között különös hangsúlyt helyez az anyagi kultúra bemutatására, elsősorban az elfeledett szászánida eredetű használati tárgyak, például a sakk, a backgammon vagy az épített örökség például a szászánida piacterek (wazar) történetének, eredetének, változásainak nyomonkövetésére.

 

A birodalom történetéről, a kultúrájáról, a régészeti emlékekről a téma legjobb szakértőinek tanulmányain keresztül lehet tájékozódni. A további eligazodást kiterjedt forrás- és linkgyűjtemény segíti.

A Szászánidák eredete

Az ókori perzsa Szászánida-dinasztia névadója az i.sz. 1. században uralkodó Szászán, aki eredetileg Perszisz fejedelme és Gocsihr, a legerősebb persziszi kiskirály vazallusa lehetett. Fia Bábak, I. Ardasírnak, a Szászánida Birodalom megalapítójának apja volt. Az egyik fennmaradt elbeszélés szerint Szászán feleségül vette Gocsihr egyik lányát. Fiuk, Bábak fellázadt nagyapja ellen, és megölte őt. Egy másik hagyomány szerint Szászán és Bábak nem is voltak rokonok, hanem Szászán Bábaknak, Perszisz királyának a pásztora volt. Miután Bábak azt álmodta, hogy Szászán fia egyszer az egész világ ura lesz, feleségül adta a lányát Szászánhoz, és ebből a frigyből született Ardasír.

 

A Szászánidák birodalmát I. Ardasír alapította 208 és 224 közötti parthusok elleni hódításai során, és az arabok döntötték meg 637 és 651 között. A birodalom a Rómával, később Bizánccal, illetve az indiai Kusán Birodalommal és a közép-ázsiai heftalitákkal vívott harcok eredményeként folyamatosan változó határokkal rendelkezett. I. Sápúr (241-272) idején a birodalom területe az északi Szogdianától és Grúziától Arábia Mazun régiójáig, illetve az Indus völgyétől a Tigris és az Eufrátesz felső folyásának völgyéig terjedt.

 

A perzsa nemzeti tudat és művészet

A Szászánidák uralma alatt a zoroasztrianizmus államvallássá vált, a kormányzat erősen központosított volt, a tartományi helytartók közvetlenül a trónnak tartoztak felelősséggel. Az utak és a városok építését, sőt még a mezőgazdaságot is a kincstár finanszírozta. A Szászánidák uralma idején monumentális királyi paloták épültek Ktésziphónban, Firúzábádban és Szarvesztánban. A kor legjellegzetesebb és legszembetűnőbb alkotásai a meredek mészkősziklákba vésett hatalmas szikladomborművek, de a fémművesség és a drágakővésés szintén magas mesterségbeli szintre jutott. Az állam támogatta a tudomány fejlődését, és mind nyugati, mind keleti alkotásokat lefordítottak a Szászánidák középiráni nyelvére.

Magyar iranisztika

Az iranisztika a magyar őstörténet-kutatatásban is megkerülhetetlen, hiszen egy ismert számánida vezír, Dzsajháni könyvét használták forrásul azok a 9-10. századi arab történetírók (például Ibn Ruszta), akik a honfoglalás korának magyarjairól készítettek leírást.

 

Az óperzsa birodalom és annak káprázatos fővárosa, Perszepolisz (mai nevén Takhte Dzsamsid) volt a magyar utazók és orientalisták (keletkutatók) egyik úticélja. Vámbéry Ármin (1832-1913), Stein Aurél (1862-1943) régészeti-antropológiai expedíciói illetve nyelvészeti vizsgálatai a mai iranisztika számára alapvető jelentőségű ismereteket, eredményeket hoztak - így az iráni nyelvcsalád középiráni korszakába tartozó, ma már kihalt nyelvek, a baktriai, a khotáni szaka írásos emlékei, óiráni nyelvemlékek, a zoroasztriánus Aveszta, az óperzsa királyfeliratok feltárását.

 

A perzsa irodalom, költészet értő olvasójának és fordítójának számított gróf Reviczky Károly (1736-1793), Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) és Erődi Harrach Béla (1846-1936). A perzsiai városi folklór felfedezője és közzétevője a földbirtokos Kégl Sándor (1862-1920), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (az ELTE elődje) a perzsa nyelv és irodalom első tanára volt. Csillik Bertalan és Szabó Lőrinc fordításai nyomán a hatvanas évekre az ELTE perzsa szakán felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai már az eredeti perzsa szövegből fordítottak.