Közel-múlt

2001-ben a Magyar Országos Levéltár a 20. század történelmével foglalkozó online forrásközlő folyóiratot indított. Az ArchivNet most tizedik számánál tart, s a szerkesztőség egy kötet megjelentetésével a lap első születésnapját is ünnepli.

ArchivNet

A 20. század - különösen Magyarország második világháború utáni évei - az a korszak, melynek története, elsősorban személyes (családi) emlékek miatt ma is a leginkább foglalkoztatja a közvéleményt.

A levéltárakban megtalálható iratok döntő többsége is a huszadik századi tömeges irattermelődés során keletkezett. A nyitott levéltárak koncepciójának jegyében fogant ArchivNet az 1945 és 1989 közötti iratok szakszerű formátumú és a dokumentumok keletkezésének kontextusát is feltáró közlésével 2001 óta a közelmúlt értelmezésének mindenki számára nyitott fórumát alakította ki.

A Közel-múlt című kötet történetei talán segítenek megérteni és érzékelni, hogy a történelem nem elmúlt időkbe zárt valóságként létezik, hogy a múltat nem lehet élesen elválasztani attól, amit a jelenhez tartozónak vélünk. Történeteink a történelemről a jelenben is formálódnak. A kötet gondolkodásra, újragondolásra ösztökél, páratlanul érdekes és élvezetes olvasmányt nyújt.

A kötetet a Magyar Országos Levéltárban (Bp. 1014 Bécsi kapu tér 2-4.) lehet megvásárolni.

A történelem formálói

A kötet első fejezete (A történelem formálói) az ország jelenkori történelmében kiemelkedő szerepet játszó személyiségek életéből villant fel pillanatképeket.

Bárdossy László személye élénk viták tárgya ma is, az itt közölt dokumentumok segíthetik a Bárdossy-per mélyebb megismerését, sokoldalúbb értelmezését.

Mindszenty személye az 1970-es években diplomáciai egyeztetések tárgyává vált, s ő epizódszereplőjévé saját történetének. Ahogy Szatucsek Zoltán méltán írja, „a történet, mely az Országos Levéltár dokumentumaiból kikerekedik, drámai színház repertoárjában is megállná a helyét".

Kádár Jánost Pintér Tamás és Tóth Eszter Zsófia írásai nem saját politikai szerepén, személyes motivációin keresztül láttatják, ahogyan a pártfőtitkár alakját a legújabb elemzések is bemutatják, hanem a kortársak szemével. A dokumentumokban államvédelmi beosztottak köszöntik őt „szívvel, lélekkel és ésszel", majd a budai Harisnyagyár egyik munkásnője üdvözli személyes találkozásuk alkalmával, csókkal.

A „történelem formálóit” a politika- és a diplomáciatörténet szempontjából is megismerhetjük. Janek István Nagy Imrének, a mártír miniszterelnöknek a jugoszláv követségről történt "elrablásának" részleteit ismerteti - kevéssé ismert történet a forradalmat követő megtorlások történelméből, Garadnai Zoltán forrásközlése pedig arról tudósít, hogy Kádár 1964-ben a francia nagykövettel tárgyalt - érdekes történet a Kádár-rendszer külpolitikai elismertségéről.

`Névtelenek` történetei

A történelmet azonban nemcsak a politikai élet szereplői alakították, hanem mindennapi cselekedeteikkel a `hétköznapi` emberek is. A `Névtelenek` történetei című fejezet, történelmünk egy másik dimenzióját mutatja meg: a korabeli mindennapok történelmével ismerkedhet az olvasó. A múlttal szemben dolgozó diszpozíciók talán a közelmúlttal kapcsolatban a legerősebbek. A `személves jellegű` források közreadása segítheti a korszak történetének a mindenkori politika diskurzusaitól függetlenedő értelmezését.

1943-44-ben moldvai csángók kértek segítséget az anyaország illetékes hivatalaitól. Beszédesek az erről szóló archaikus nyelvezetű dokumentumok.

1945-ben a zalaegerszegi szabóknak kellett eljárniuk a hatalommal szemben saját érdekükben, még ha nem is az igazukért. Nyilas párttagságukat az Igazoló Bizottság előtt azzal magyarázták, hogy csak az kaphatott cérnát, aki belépett a pártba.

A következő történet Koltai András tollából arról szól, hogy a tatai rendház felszámolásakor Hegyi Ferenc piarista rendtanár motorkerékpárjára a megyei tanács egyik alkalmazottja tette rá a kezét. A szerzetes, aki forrásaink tanúsága szerint szeretett motorozni, éveken át rendíthetetlen elszántsággal harcolt igazáért, mígnem kártérítést kapott a jogtalanul elvett vagyontárgyért.

Végül a fejezetet magyar katonák történetei zárják a vietnámi háborúból, olyan katonáké, akik nem bírták a ríjuk nehezedő pszichikai nyomást, és megszöktek.

Múltról jelen időben

A múltról nemcsak személyes hangon, de jelen időben is lehet írni, hiszen ma is számos a lezáratlan vitás kérdés, s a hajdan titkos archívumok megnyitása óta olyan dokumentumok kerültek és kerülnek napvilágra, amelyek a szélesebb közvélemény érdeklődésére is méltán tarthatnak számot. A kötet harmadik fejezete (Múltról jelen időben) ilyen történeteket idéz elénk.

Kevesen tudják talán, hogy Nagy Imre arcképével bélyeget adtak ki Görögországban, vagy kevesen ismerik behatóan a sztálinvárosi toronyházak építéséről szőtt gigantikus terveket.

De újdonságnak számítanak a honi beathippi mozgalom éledéséről közreadott források is, melyek „a szexualitás felfokozásáról", „ferde hajlamok kifejlesztéséről" szólnak, s talán az sem érdektelen, hogy az állami hatóságok az ötvenes években hogyan próbálták felszámolni a prostitúciót, eredménytelenül.

Érdekes lehet, hogy a hírhedt politikai rendőrség tagjai még az iskolapadokba is beültek, igaz nem tanulni, hanem hogy a tanárokat és a diákokat megfigyeljék, vagy hogy az elmúlt rendszer milyen szigorúan felügyelte a pártállami „választások" megrendezését.

Múltunk jelene

a párkányi híd

Nemcsak a múltnak van jelene, hanem a mai történeteink sem érthetők meg mindig az előzmények ismerete nélkül. A politika s a közélet diskurzusai kapcsán ugyancsak érdemes lehet "múltba tekinteni" - a könyv zárófejezete a Múltunk jelene címet kapta.

Nem új keletűek a honi futballklubok közti torzsalkodások, a párkányi híd újjáépítésének története - papíron legalábbis - már a háború utáni első békeévben megkezdődött, s a Nemzeti Színház körüli huzavonák sem napjaink "termékei", mint ahogy az Olimpia-rendezés gondolata sem a közelmúltban vetődött fel először.