Plakátok a háborús propaganda szolgálatában

Erőfeszítésre ösztönöztek

A 2008. március 31-ig látható kiállítás azokat a plakátokat mutatja be a második világháborútól napjainkig, amelyeket a háború és a különböző ideológiák népszerűsítésére készítettek. Köztük található Alfred Leete híres első világháborús toborzóplakátja (Lord Kitchener önkénteseket toboroz a brit hadseregbe), valamint Lucien Bernard, Hans Schlegler és Abram Games munkái, amelyek mind arra példák, hogyan próbálták a kormányok és a politikai pártok saját céljaikra felhasználni a művészeti mozgalmakat és irányzatokat - nem mindig sikerrel.

A propagandaplakátok története az első világháború idején kezdődött, amikor a művek megjelentek a munkahelyeken, postahivatalokban és hirdetőtáblákon is. A kiállítás első része a reklám és a propaganda új szerepét vizsgálja néhány híres példán keresztül. Az angol toborzóplakát amerikai megfelelője, az Uncle Sam "I want you" sorozóplakát például arra döbbenti rá a nézőt, milyen hamar felismerték a kormányok, hogyan lehet egyszerű, de könnyen érthető reklámmal maguk és politikájuk mellé állítani a közvéleményt.

A háború ábrázolása mindennapossá vált a sajtóban, a képregényekben, a színházakban, szórakozóhelyeken és a hirdetésekben. Az emberek mindenhol háborús képekbe és toborzóplakátokba ütköztek, amelyek a háborús erőfeszítések fokozására ösztönöztek. A legfőbb cél az volt, hogy a lehető legegyszerűbb üzenetekkel és képi megjelenítéssel a lehető leggyorsabban felkeltsék az emberek figyelmét. Mert mi ösztönözhetné jobban a munkát, mint egy "több termelés" feliratú bomba, amely éppen becsapódik egy japán zászló közepébe? Vagy mi buzdíthatná jobban a minden oldalról ostromlott Spanyolországot 1936-ban, mint egy olyan reményt adó plakát, ahol egy női szandál egy kettétört horogkereszten tapos?

A keresztény lelkületet vagy betegápoló asszonyokat ábrázoló plakátok reményt adtak a borzalmak és áldozatok közepette, míg az első és második világháborús plakátok rasszista sztereotípiáktól hemzsegtek. Úgy tűnik, a reménytelen helyzetekben minden eszköz megengedett volt. Néhány felkavaró példában a sztereotípiák és a világpusztulás képei együtt szerepelnek: egy német harci sisakot viselő, gonosz partizán véres földgömböt tart a kezében, egy japán polip pedig mohó karjaival átöleli a világot, míg a rajtuk lévő felirat: Ez az ellenség.

Az angolokat a legtöbbször kapzsi birodalomszerzőkként, a németeket barbárokként, a japánokat pedig baljóslatú "sárga veszedelemként" ábrázolták. A gyarmati csapatok szexuális ragadozókként jelennek meg, az egyének pedig gonosz figurákként. Az elmebeteg Hitler több plakáton csontot rág, míg egy orosz asszony gyermekével együtt egy bajonettként ábrázolt horogkereszttel néz szembe. Bár ezek az egyszerű ábrázolási eszközök durvának tűnhetnek, de az évek során bebizonyosodott, hogy még mindig képesek reményt, félelmet és undort kelteni.

1. Erőfeszítésre ösztönöztek
2. A cigarettától a békemozgalmakig