Lézerrel világítják át az 1200 éves kultuszkönyvet

A dublini Trinity College szakemberei két éves lézeres vizsgálat során kívánják megfejteni az egyik legjelentősebb írországi turista látványosság, a Book of Kells eredetének titkait. A The New York Times szerint a különleges alkotás a da Vinci-kód rajongóinak érdeklődését is felkeltette.

A könyv keletkezésének történetét rekonstruáló lézeres analízis a tinta, a pigmentek és a pergamen kémiai összetevőit vizsgálja. Így dönthető el, hogy a kék pigment valóban észak-afganisztáni drágakőből, a sárga arzénszulfidból, a vörös szárított rovarokból származik-e. A szakértők szerint a festékanyagokból a korabeli kereskedelmi útvonalak kiterjedtsége mellett az is megállapítható, hogy milyen helyi színezőanyagokat használtak adalékként.

A kódex lapjainak DNS-analízise alapján a borjúbőr eredetét tudják meghatározni, s kiderülhet, hogy hol készítették a könyvet. A vizsgálat a kódexkészítés máig élő rejtélyére is magyarázatot találhat: miszerint az alapanyagul szolgáló bőröket helyben készítették, vagy pedig kereskedelmi forgalomból származtak.

A szakemberek arra is szeretnének rájönni, hogy az ír kódexek milyen rokonságban állnak az angol és francia kéziratokkal, és azok készítési technológiái mennyiben különbözhetnek. A helyi kódexfestés sajátosságainak megismerése mellett az intézmény könyvtárosát, Robin Adamset az állagvédelem megfelelő módjának megtalálása is érdekli.

A Book of Kells 800 körül készülhetett, és abban az ír kereszténységet meghonosító Colm Cislle, más néven Szent Kolumba tevékenységének akartak emléket állítani. 806-ban azonban viking hódítók rohanták le a szigetet, és a szerzetesek menekülésük közben magukkal vitték a könyvet. A kódex végül a Dublinhoz közeli Kellsbe került, ahol hosszú évszázadokat vészelt át, sőt még az sem tett kárt benne, hogy 1007-ben rablók vitték el, és két hónappal később borítását letépve találtak rá a sárban.

A könyv Cromwell érkezéséig Kellsben volt, és akkor Meath püspöke, Henry Jones "adományozta" a Trinity College-nek. Az eredeti borító azonban elveszett, a kódexet többször átkötötték, így a könyv az évszázadok pusztítása után ma négy kötetbe rendezve látható. Ezek közül kettőt jelenleg is kiállítanak, ami indokolt, hiszen évente körülbelül félmillióan nézik meg az értékes könyvritkaságot. A könyvtár munkatársai ezért abban is bíznak, hogy a munkálatok után a kódexet egy nagyobb kiállítótérbe költöztethetik.