Kalandozások Pannóniában: dinamittal bontották a hadikikötő romjait

Az egykori nevet a korabeli útleírásokból, másolatban fennmaradó térképekből, vagy egy további forrás, a Notitia Dignitatumból is megtudhatjuk. Az Arcadius és Honorius római császárok uralkodása idején készített Notitia Dignitatum az i.sz. 395-ben keleti és nyugati részre kettévált Római Birodalom teljes közigazgatási rendszerét írja le. Ebből ismerhetjük meg az akkor már felosztott Pannonia tartomány Valeria (Diocletianus császár lánya után) nevű közigazgatási egységében található csapat és helységneveket is.

Római kori hídfő a levegőből...

A mű szerint Altinum (Mohács-Kölked) és Ad Statuas között, a Duna bal partján található egy Contra Florentiam nevű erőd. A jelzett szakaszon egyedül Dunaszekcső-Dunafalván találhatók római romok a balparton, így az erődöt feltehetőleg a Daciába induló út védelmére hozták létre. Ezt a tábort használták az őrjáratot biztosító lovas csapatok is, ezenkívül fontos szerepet tölthetett be a barbár törzsek betörésének megfékezésében is, valamint kikötési célokra is használták. Egyes vélemények szerint az erősség Diocletianus idejében épült, és építését a császár 293-ban Lugioban tett látogatása alkalmával személyesen ellenőrizte. Más vélemények szerint II. Constantius alatt konstruálták. Nyugati falait a Dunába építették, ezért azokat erős tölgyfagerendákra rakták, nehogy megsüllyedjen az ingoványos talajon. A jégzajlás ellen is tölgyfagerendákkal biztosították az oldalfalakat.

...és a partról

Ugyanakkor az még most sem teljesen biztos, hogy Contra Florentiamot ténylegesen a Dunafalván lévő romokkal kell azonosítani. Méretei és falai vastagságát tekintve azonban jelentős épülettel van dolgunk. Sajnos mára dél-keleti tornyának torzóján kívül a többi része eltűnt Szekcső és Dunafalva épületeinek falaiban. A maradványok nagyobb tömegű elhordása 1800-ban, a szekcsői római katolikus templom építésével kezdődött. A még meglévő falmaradványokat 1927-ben, a Szigetben építendő kultúrház céljára bontották szét. Az 1956-os árvíz utáni újjáépítéskor az emberek figyelmét ismét felkeltette az olcsó építési anyag, de szerencsére a pécsi múzeum hathatós befolyására sikerült az újabb pusztítást megakadályozni.

A burgus akkor még nagy kiterjedésű romjait először Horváth Antal 1885-ben írta le, majd a helyszínen később Frőlich Róbert végzett régészeti ásatásokat, feltehetőleg az általa készített alaprajzot közölte Wosinsky "Tolna megye őstörténete" című kétkötetes művében. Wosinsky 1894-ben az erőd méreteit 85 méter hosszú és 59 méter szélességben határozta meg, ahol a falak 145-190 centiméter vastagok voltak.

Megemlíti, hogy egyes tulajdonosok, kinek földje alatt az erőd falai húzódtak, dinamittal bányászták az építési anyagot, amit később pénzért adtak el. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a Duna az évszázadok alatt nagy mennyiségű iszappal borította el az erődöt, így falai ekkor még viszonylag épségben megmaradtak. A század végi folyószabályozások egyes szakaszokon megváltoztatták a Duna építő-romboló képességét, és az erőd területéről évről évre több iszapot vitt magával, így fedve fel az eddig rejtve lévő falakat, amit aztán különböző módszerekkel bányásztak ki.

Halász Ferenc 1913-tól végig figyelemmel kísérte a falak előbukkanását, majd azok építési célokra történő széthordását. Az általa készített feljegyzéseket halála előtt a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Adatait felhasználva készítette el Mócsy András az erőd tudományos szempontból elfogadott alaprajzát. 1958-ban történő helyszíni vizsgálatai alapján megállapította, hogy Contra Florentiam azonos tervek alapján készülhetett, mint a Duna és a Rajna más bal parti erődítményei, melyek hadikikötőként szolgáltak. Az erősség leírását a későbbiekben Kőhegyi Mihály a bajai múzeum igazgatója pontosította.

Dunaszekcső és Dunafalva a Google Mapsen

Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu, romanage.blogter.hu