Kalandozások Pannóniában: a limes világörökségi védelme

Miért jobb örökség a rom?

Azaum (Odiavum) erődje jelenleg az almásfüzitői timföldgyár iszaptengere alatt várja a szebb napokat, és nem járt jobban Kölked (Altinum) castruma sem, melyet egyszerűen homokbányának használt az utókor. A helyszínek pusztulásának veszélye a mai napig sem szűnt meg, gondoljunk csak a Hajógyári szigeten tervezett nagyberuházásra, amely Hadrianus palotáját veszélyezteti, és hasonló problémák adódhatnak az albertfalvai katonai tábor területére tervezett fejlesztésekkel is.

A jelenség érthető, hiszen az építési beruházások előkészítésénél, kivitelezésénél felmerülő problémák teljes megoldása nem várható a törvényi szabályozástól. A Ripa Pannonica szempontjából sokat javíthatna az a törekvés, melynek eredményeként helyszínei idővel hivatalosan is a világörökség részévé válhatnának.

Az UNESCO Világörökség Egyezménye 1972-ben jött létre, melyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. Belépésünk óta 8 magyarországi helyszín került fel a világörökségi listára (www.vilagorokseg.hu), és a védettséggel járó kedvező jogi helyzet és megnyíló fejlesztési források jelentősen segítették a helyszínek védelmét és idegenforgalmi hasznosítását. Hazánkban a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek a Világörökségi Listára történő valamikori felvételre. A megfelelőnek talált helyszínek a Magyar Várományosi Listán szerepelnek, ahol 2003 óta - egy nemzetközi sorozatjelölés részeként - "A római limes magyarországi szakasza" is megtalálható.

A Római Birodalom határvidékének Világörökségi Listára jelölése közel két évtizede vette kezdetét. 1987-ben az Egyesült Királyság jelöltjei közül Hadrianus falát felvették a listára, majd több országban felmerült az igény (elsősorban Németországban), hogy hasonló témájú helyszínei is legyenek védettek. Hosszas huzavona után azt határozták el, hogy a védettséget élvező Hadrianus fal bővítését kezdeményezik. Az örökségi listán ezért 2004 óta "A Római birodalom határai, a limes" elnevezéssel találkozhatunk, amely Hadrianus falán kívül a 2005-ben védetté nyilvánított németországi felsőgermániai és raetiai limest is tartalmazza; idén pedig az Antoninus falat is jelölhetik.

A németországi Saalburgban a limes maradványain elvégzett 100%-os rekonstrukció érdekes helyzetet teremtett a világörökségi helyszín behatárolásakor. Ezek ugyanis nem tekinthetők hitelesnek, így minél jobban újjáépítettek valamit, annak világörökségi besorolása arányosan rosszabb lett. A problémát úgy oldották meg, hogy csak az alsó rétegek lettek védettek, a "felépítmények" már nem. Nálunk többek közt ezért nem készítenek teljes rekonstrukciókat, ami szakmai szempontból teljesen érthető, de ezzel viszont nehéz a nagyközönség igényeinek megfelelni, akik abban a "tévhitben" maradhatnak egy-egy magyarországi romterület látogatásakor, hogy a rómaiak alaprajzokban laktak.

1. Miért jobb örökség a rom?
2. Problematikus megvalósítás