Végjáték Hanoiban: A vietnámi háború egy hadifogoly szemével

2025. március 30. 15:09 Múlt-kor

Jim Stockdale amerikai pilótaként szolgált a vietnámi háborúban, majd hét évet töltött fogságban. Emlékirataiban részletesen mesélt a hadifogság nehézségeiről, az észak-vietnámi börtönéletről, valamint a háború végének drámai pillanatairól – számolt be róla a realclearhistory.com.

A vietnami hadsereg a kommunista Viet Cong gerillák elleni harci műveletekben

Korábban

A vietnámi háború háttere

A vietnámi háború két évtizeden át tartó, hidegháborús hátterű konfliktus volt, amelyet sokan az első indokínai háború folytatásaként értelmeznek. Az Egyesült Államok egyik fő célja a kommunizmus terjedésének megállítása volt, miközben otthon egyre erőteljesebb háborúellenes megmozdulások bontakoztak ki.

A végjáték közeledte: bombázások és félelem

„A bombázók csak jöttek és jöttek” – emlékezett vissza Jim Stockdale, aki 1972 decemberében, fogolyként élte át a háború végjátékát. A börtönőrök, akik addig szigorúan viselkedtek, most csendben húzódtak meg a falak mentén – arcukon félelem és bizonytalanság tükröződött. Az amerikai hadifoglyok érezték: közeleg az észak-vietnámi ellenállás vége.

1973 januárjára Hanoi utcái elcsendesedtek. Stockdale így írt a vietnámi tisztek viselkedéséről: „Egy pillantás bármelyikük arcára… mindent elárult. A beletörődést, a reménytelenséget, a bűntudatot, a félelmet.”

Parancs a győzelemre

A hadműveletek hónapokkal korábban kezdődtek, amikor Richard Nixon elnök parancsot adott Thomas Moorer admirálisnak, katonai főtanácsadójának, hogy fordítsa meg a háború menetét. Moorer, aki évek óta elégedetlen volt a háború irányításával, megragadta az alkalmat.

Ami Stockdale és társai előtt titok maradt: a kiszabadításuk előkészítése már kilenc hónappal korábban megkezdődött.

A háború megnyerése – és elvesztése

Az észak-vietnámi vezetés abban bízott, hogy az amerikai bombázások 1968 utáni szüneteit kihasználva döntő katonai csapást mérhet Dél-Vietnámra, miközben politikai nyomást gyakorolhat a Nixon-kormányzatra. A céljuk az volt, hogy végleg véget vessenek az amerikai beavatkozásnak, és katonai győzelemmel zárják le a háborút. Ennek jegyében indították el 1972 tavaszán a nagyszabású „húsvéti offenzívát”. A támadás azonban súlyos stratégiai hibának bizonyult.

Az amerikai válasz nem maradt el: a haditengerészeti és légi erők intenzív bombázásba kezdtek. A légierő és a szárazföldi csapatok egyesített taktikája eredményesnek bizonyult: délen 14 észak-vietnámi hadosztályt semmisítettek meg, és jelentősen meggyengítették az utánpótlási vonalakat északon.

Fegyverszünet és szabadulás

1973 januárjában életbe lépett a fegyverszüneti megállapodás, amely lehetővé tette az amerikai hadifoglyok – köztük Jim Stockdale – hazatérését. Bár ez a lépés reményt adott a tartós békére, hamar kiderült, hogy csak ideiglenes enyhülést hozott.

A kommunista erők kezdetben kisebb támadásokkal próbálták kipuhatolni, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e újra beavatkozni. Mivel nem tapasztaltak érdemi választ, rövidesen nagyszabású hadjáratot indítottak Dél-Vietnám ellen. Az amerikai támogatás hiányában a déli rezsim védelme összeomlott.

Gerald Ford elnök ugyan mérlegelte, hogy légicsapásokkal segítsen a dél-vietnámi haderőnek, de mire a döntés megszülethetett volna, már késő volt. A vietnámi háború 1975. április 30-án ért véget, amikor a kommunista csapatok elfoglalták Saigont, ezzel végérvényesen lezárva a konfliktust.