9000 éves sör kínai recept alapján

A Midas Touch és az alkoholok története

Ciprus a mediterrán borok őshazája Ezeréves serfőzde Peruban Nixon túl részeg volt A fáraók söre japán kivitelezésben

Sam Calagione vállalata, a delaware-i Dogfish Head cég az észak-kínai Jiahu (Csiahu) késő-kőkori agyagedényeiben talált maradványokból kikövetkeztetett formula alapján, rizs, méz, szőlő és galagonya felhasználásával fogott neki a legújabb szeszesital elkészítésének. A kísérletben részt vett a philadelphiai Pennsylvania Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának archeo-kémikusa, Patrick McGovern is, aki szerint bár a talált edényekben már nincs meg az alkohol nyoma, de ettől függetlenül nem lesz nehéz rekonstruálni az ősi nedűt. McGovern az alkoholtartalmú italok eredetének és történetének szakértőjeként kémiai analízist végzett a talált edényeken: az eredmények szerint a gyümölcslevek és a folyékony méz egy meghatározott hőmérsékleten könnyen megerjedtek, így az alkoholgyártás nem ütközött különösebb akadályokba. Elmondása szerint a Jiahuban talált nyomok alapján az is megállapítható, hogy az alkoholt temetési és egyéb vallási ceremóniák rituáléin használták fel.

A kutatócsoport egy korábbi ásatáson hasonló, 2700 éves alkoholos ital nyomait fedezte fel Törökországban - ami a feltételezésük szerint Midász király sírja lehet. McGovern akkor kapcsolatba lépett Calagionével, hogy ha együttműködnének, talán sikerülne újraalkotni ezt az italt. Az ötletnek a Midas Touch Golden Elixir történelmi sör lett az eredménye, mely megnyitotta az utat a történelmi szeszesitalok létrehozása felé. A több sörfesztivál-díjas Midas Touch sikere nyomán most elérkezettnek látták a pillanatot, hogy egy ennél is régibb alkohol előállításán fáradozzanak: McGovern a kínai sör ötletét javasolta.

Calagione felolvas a sör bemutatóján

Calagione cége a Chateau Jiahu nevet adta az italnak, és ezután hamar megkezdték a kísérletezést: a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy bár ismerték az ital összetevőit, ám az nem volt egyértelmű, hogy azok miként léptek egymással reakcióba. Emiatt a hipermodern sörgyártás eszközei mellet kénytelenek voltak megismerkedni a tradicionális kínai alkoholkészítési eljárásokkal is. A kínai rizsboroknál szokásos módon egy penészes süteménydarabot tettek a gyümölcs és méz keverékébe, hogy megindítsák az erjedést, majd egyenként adagolva adták hozzá a maradék összetevőket (víz, szőlő, krizantén-virág). Az amerikai szövetségi sörfőzési regulák miatt kénytelenek volta árpa-malátát is keverni a hagyományostól teljesen eltérő sörfőző edényekben készülő italokhoz, ám a gyár vezetője ezt azzal próbálta áthidalni, hogy bár belekerült a maláta, ám azt előtte addig mosták, míg szinte teljesen észrevehetetlen lett.

A folyadék végül a kevert italok-kategóriájába került mivel nem tudták eldönteni milyen alkoholt is hoztak létre. "Nem sör, nem mézsör, de nem bor és nem is almabor" - mondta McGovern az italról. "Inkább valahol az összes közt félúton található". Külsőre a folyadék aranyszínű, a pezsgőhöz hasonló buborékokkal dúsított lett - Calagione szerint a leginkább a belga sörökhöz áll közel. A megkérdezett szakértők szerint a szőlő és az galagonya különleges ízt adnak neki, ám egyelőre egy kicsit keserűnek tartják. Cukor azért nem került bele, mert az nagyon ritka a természetben, és az ősi kínaiak nem valószínű, hogy sokat tettek volna bele. A sört a rajongóknak a nyár elején mutatták be, és komoly sikert értek el ezzel a különleges új alkoholfajtával.