2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Életre keltik a közel-kelet leghíresebb hadiútját

2007. június 1. 13:00

Pálmafák városa a Nílus-delta keleti kapujában

Az észak-sínai kormányzóság fővárosát a történészek gyakran nevezik a Nílus-delta felé vezető út keleti kapujának. Mozgalmas történelme számos katonai összecsapásról tanúskodik a fáraók korától egészen az 1970-es évekig. A város kereskedelmi és katonai jelentősége miatt Al-Arishból indult ki a híres Hórusz-hadiút, amely az ókori egyiptomi időktől egészen az ottomán korszakig fontos szerepet játszott. A vidék természeti kincsei szintén sok külföldit vonzottak ide a korai és az újabb korokban egyaránt.

A Középbirodalom végén a hükszoszok innen kiindulva rohanták le Egyiptomot és foglalták el a Nílus deltáját, ahol megalapították fővárosukat, Avariszt. Uralmuk csaknem 106 évig tartott (i.e. 1665-1569), amikor a 18. dinasztia egyik fáraója, I. Ahmesz (i.e. 1569-1545) kiűzte őket Egyiptomból. A 18. és 19. dinasztia uralkodói már felismerték a település stratégiai jelentőségét, és katonai csapatokat küldtek a térségbe, hogy kiterjesszék hatalmukat, és megvédjék a birodalmat a külső támadásoktól. A várost fallal vették körül, és több védelmi és kereskedelmi állomást hoztak létre.

A babiloniak nem tudták elfoglalni Egyiptomot, de a perzsák, miután megalapították birodalmukat, és meghódították Szíriát és Irakot, II. Kambüszész vezetésével legyőzték az egyiptomiakat. A harcok ekkor Al-Arish környékén folytak. I.e. 332-ben Nagy Sándor sikeres hadjáratot folytatott a perzsák ellen, majd Tel-Al-Farama (akkoriban Peluszion) felől Egyiptom földjére lépett, és elérte Kairót és Alexandriát. A Ptolemaiosz-korban Al-Arish a birodalom előretolt bástyája volt.

Békeidőben a város fontos kereskedelmi központ volt, a görög-római időkben pedig Alexandria után a második legforgalmasabb kikötővel rendelkezett. A Földközi-tenger keleti térségéből érkező hajók, valamint a Szíriából és Palesztinából jövő karavánok bort, olajat és mézet szállítottak a városba, ahonnan az árukat a Níluson és szárazföldi utakon vitték tovább Egyiptomba, ill. a Vörös-tengerhez.

A béke azonban nem tartott örökké. Az iszlám elterjedésével Amr Ibn el-Asz, arab hadvezér 639-ben Al-Arish irányából nyomult be Egyiptomba, ahol véget vetett a bizánci uralomnak. Szaladin (1138-1193) uralkodása idején Al-Arish az ország keleti katonai központja volt. Szaladin innen vezette csapatait a keresztesek ellen, ahogy később utódai El-Zahír Bajbarsz és Al-Halíl Kalaun (1290-1294) is tette. A Hórusz-hadiút volt tanúja I. Szelim oszmán uralkodó Egyiptom elleni támadásának is, aki 1516-ban az Aleppo melletti dabiki síkságon győzte le a mamelukokat.

1799 februárjában Napóleon francia csapatai foglalták el a várost. 1956-ban izraeli fennhatóság alá került, 1967-ben pedig a hatnapos háború során Izrael teljesen elfoglalta a Sínai-félszigetet, majd biztonsági okokra hivatkozva lerombolták az Al-Arishból a Szuezi-csatornához vezető vasútvonalat. 1979-ben az Izraellel kötött békeszerződés után a város visszakerült Egyiptomhoz.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár