A kasztráltak voltak a 18. század megasztárjai

4000 fiút kasztráltak Isten nevében

Egyedülálló hangú férfiatlanított énekesek már a XVI. században megjelentek a pápai énekkarban. Az operaszínpadon 1650-től kezdve tűnnek fel, s a 18. század végéig ámulatban tartották közönségüket. A kor legismertebb zeneszerzői mind kasztráltakat foglalkoztattak.

A hatalmas sikerért évente közel 4000 gyereket kasztráltak. Az eljárás megakadályozta a gégefő nemi érést kísérő növekedését, a mutáció bekövetkeztét, a hang színének és zengésének következményes megváltozását. A sikeres operációt éveken át tartó kínszenvedés követte - a nyolc éves kortól kezdődő napi hat órás folyamatos énekeltetést legalábbis aligha nevezhetjük másképp.

A barokk zene egyik legismertebb alakja, Händel különösen híres volt arról, hogy kasztrált énekeseket alkalmazott a legszívesebben. A londoni Händel-ház Múzeuma most egy új tárlatán a német komponista hét kedvencének (Senesino, Nicolini, Bernacchi, Carestini, Caffarelli, Conti és Guadagni) hangját idéző felvételekkel, valamint az utolsó kasztrált énekes, Alessandro Moreschi 1902-ből fennmaradt szalagjával idézi fel a zenetörténet e vékony fejezetét.

A kegyetlen műtétek tartalmi és gyakorlati hátterét leírások és orvosi műszerek érzékeltetik, a (nem zenekedvelő) korabeli társadalom megvetését pedig a kasztráltakról készült gúnyrajzok és festmények. A múzeum honlapja szerint a kiállítást múzeumpedagógiai foglalkozások és filmvetítések is kiegészítik.

Az operaszínpadot egészen a XIX. század elejéig uralták a kasztrált énekesek, s természetesen a női szerepekben is remekeltek. De nem csak a profán világot ejtették ámulatba hangjukkal, a templomokban is helyettesítették a valódi női énekhangot, miként VIII. Kelemen pápa fogalmazott "Isten dicsőségére".