Belebukott a „Kállay-kettősbe” Magyarország miniszterelnöke
2023. március 19. 15:05 MTI
79 éve, 1944. március 19-én a budapesti török nagykövetség megnyitotta kapuit Kállay Miklós, Magyarország akkori miniszterelnöke előtt, aki a külképviseleten lelt menedéket az országot elfoglaló náci németek elől.
Korábban
Şakir Fakılı 2018-ig hivatalban lévő, egykori török nagykövet emlékeztetett: az akkori misszióvezető, Şevket Fuat Keçeci meghatalmazott nagykövet nem volt hajlandó kiszolgáltatni azokat, akik a nagykövetség Zivatar utcai épületében kerestek menedéket, és ezzel lehetővé tette, hogy Kállay Miklós és családja is a külképviselet területén tartózkodhasson nyolc hónapon át. Így „II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos után még egy nagyra becsült magyar államférfi talált menedéket török földön” – írta megemlékezésében a nagykövet.
Bethlen Istvánnal a plenáris ülés szünetében, 1942 körül
Nagykállói Kállay Miklós elszegényedett nemesi középbirtokos családba született 1887. január 23-án Nyíregyházán. Jogi diplomát szerzett, a politikai életbe az első világháborút követően kapcsolódott be intenzívebben. Nagy politikai példaképe, Bethlen István kormányában kereskedelemügyi államtitkárként tevékenykedett, majd Gömbös Gyula alatt földművelésügyi miniszter lett.
Politikai nézetei azonban annyira ellentétesek voltak a miniszterelnökével, hogy amikor a tengelyhatalmakkal rokonszenvező Gömbös 1935-ben átalakította kormányát, Kállay önként lemondott, csatlakozott Bethlen Istvánhoz, és kiléptek a kormánypártból, a Magyar Élet Pártjából.
Gömbös halála után visszatért a kormánypárt soraiba, de a munkában csak jó barátja, Teleki Pál miniszterelnöksége idején vett részt. A Teleki öngyilkossága után kormányfővé kinevezett és az ország hadba lépését bejelentő Bárdossy László nézeteivel viszont a leghatározottabban nem értett egyet, így visszautasította annak újabb zsidótörvényről szóló javaslatát a házassági jog módosításáról, és a parlamentben is ellene szavazott. Valószínűleg a bethleni vonalat képviselő mérsékelt politikai nézeteinek és angolbarát politikai orientációjának köszönhette, hogy 1942 márciusában Horthy őt nevezte ki kormányfővé.
Kállaynak az első perctől nagyon nehéz dolga volt. Párttársait, minisztereit szinte alig ismerte, közülük pedig többen a németekhez voltak hűek, így a kormány működését a háborús helyzet mellett a nagyfokú bizalmatlanság is nehezítette. Kormányfőként ellenállt a németek nyomásának, hogy Bárdossyt vagy Sztójay Dömét nevezze ki külügyminiszterévé, sőt hónapokon át megtartotta magának ezt a posztot.
Miniszterei közül alig pár ember volt, akiben megbízhatott: Ghyczy Jenő külügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter álltak a legközelebb hozzá, illetve támogatták kockázatos politikáját.
Kállay saját és az ország lehetőségeihez mérten igyekezett ellenállni a németek követeléseinek, amelyek a „zsidókérdés” mielőbbi megoldását sürgették. Nemet mondott a sárga csillagra és a deportálásokra, a nyílt konfrontáció elkerülése érdekében viszont jóváhagyta, hogy az izraelita vallást visszaminősítsék bevettből elismertté. Egyéb rendelkezések kimondták, hogy a zsidó vallásúak nem szerezhetnek földingatlant, s hogy munkaszolgálatra kötelesek. S bár ezek a jogszabályok enyhébbek voltak a többi csatlós államban elfogadottaknál, folytatásai voltak az 1938-ban az első zsidótörvénnyel megindult folyamatnak.
Kállay igyekezett felvenni a kapcsolatot az angolokkal és az amerikaiakkal, akik azonban tartózkodással fogadták a kiugrási terveket és komolyabb tanúbizonyságot vártak a magyar kormánytól. Az angolszászok és a németek közötti hintapolitika veszélyes játszma volt, a szövetségesek 1943-as szicíliai partraszállása után azonban Kállayék úgy gondolták, hogy megéri kockáztatni. A magyar kiugrásnak ugyanis akkor lett volna valós esélye, ha a nyugati szövetségesek a Balkán felől nyitnak második frontot, és előbb érnek a magyar határokhoz, mint a szovjetek, akikkel – bár Hitler ellenségei voltak – a magyar vezetés semmiféleképpen nem akart megegyezni.
A Kállay-kormány beiktatása, 1942. március 10. (Ülő sor balról jobbra: Reményi-Schneller Lajos pénzügy-, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Kállay Miklós miniszterelnök és ideiglenes külügyminiszter, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi-, Bartha Károly honvédelmi miniszter, álló sor: Varga József kereskedelem-, közlekedés- és iparügyi-, Radocsay László igazságügyi-, Győrffy-Bengyel Sándor közellátási tárcanélküli-, Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár
A „Kállay-kettős”, vagyis a hintapolitika nem teljesítette a várakozásokat: Hitler tudott arról, hogy a kormányfő és szűk társasága felvette a kapcsolatot az angolokkal, azt viszont egészen 1944 februárjáig nem sejtette, hogy erről Horthy Miklós is tudott. Nem sokkal azután, hogy ez nyilvánvalóvá vált számára, és hogy a kormányzó levélben követelte a magyar hadtestek Szovjetunióból való elengedését, Hitler zöld utat adott a Margaréta-tervnek, vagyis Magyarország megszállásának.
Az 1944. március 19-én történtek meglepetésszerűen érték a politikai vezetést, bár már előzőleg tudtak a németek csapatösszevonásáról. A hintapolitika másik kudarca az volt, hogy a szövetségeseknek érdekükben állt abban a hitben tartani Kállayt, hogy lesz egy balkáni front, mert ezzel is lekötötték a németek figyelmét, miközben már zajlottak a normandiai partraszállás előkészületei.
A német megszállást követően Kállay a török nagykövetségre menekült, de azt a nyilasok követelésére 1944 novemberében kénytelen volt elhagyni. Letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Mauthausenbe, később pedig Dachauba vitték, itt érte a világháború vége. 1945-öt követően nem akart visszatérni Magyarországra. Nyolc éven át Caprin, utána pedig haláláig az Egyesült Államokban élt, ahol aktívan bekapcsolódott az emigrációs mozgalmakba. Emlékiratait Magyarország miniszterelnöke voltam címmel írta meg. Hamvait 1993-ban hozták haza.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
- Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
- Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
- Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
- A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
- A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
- Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
- Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
- Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban
- Az Eiffel-tornyot kétszer is megpróbálták eladni ócskavasnak 09:51
- A hét legismertebb Mária-jelenés szerte a világban 09:05
- A nemzet költője sem tudott segíteni a kiállhatatlan nyelvzsenin tegnap
- 10 tény a Mona Lisáról tegnap
- Ókori eredetű a karácsonyfa-állítás szokása tegnap
- Rejtély, miért tűnt el a krétai civilizáció tegnap
- Amikor karácsony napja tűzszünetet hozott tegnap
- Hatalmas lakomákkal ünnepelték a karácsonyt a középkorban tegnap