Bár a leendő anyós akadályozta őket, 12 év után újra rátalált a szerelem az özvegy Erdélyi Jánosra
2021. május 22. 13:41 Sziklay Cs. Mónika
Korábban
Leány a talpán
Esküvőjüket 1853 húsvétjára tervezték, Erdélyi pedig nagy reményekkel, háromnapos utazását követően, március 20-án meg is érkezett Pestre. Ám Ilka édesanyja, Csukássné Csepy Katalin, a „tekintetes asszony” a vőlegény megjelenésekor közölte, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, és visszavonja a frigyre adott előzetes áldását, így lánya kezét Erdélyitől megtagadja.
Az erélyes anya elhatározásának kettős oka volt: egyrészt sokallta a jövendőbeli férj korát, kevesellte „rangját”; másrészt Ilkát inkább Nagy Károlyhoz, a pesti tehetős ügyvédhez, másik, korábban – szülés közben – elhunyt leánya, Terézia özvegyéhez kívánta adni. A korban szokás volt, ha egy családban két leánytestvér közül az egyik elhalálozott, annak túlélő házastársa elvette a testvért azon célból, hogy elkerüljék az esetleges örökösödési pereket.
Erdélyi megbántottságában és felháborodottságában szó nélkül hagyta el a házat, mint írta: „én nem vagyok egyéb, mint megsértett büszkeség [...] „Nem is más tart meg, mint kegyed iránti igen őszinte, mély vonzalmam, melynek kifejezése eddig minden szavam, minden betüm, és ha kegyed meg nem ítél, azon pár könnycsepp is, mely ottlétem alkalmával erőszakosan tűnt fel szemeimben. Ugy is régen nem könnyeztem már, legalább tudom, hogy van még ellágyulás bennem, mert igen nehéz a sok szivtelen ember között jégcsappá nem fagyni a melegebb kedélynek.”
Ilka azonban nem nyugodott bele, hogy szerelmét elveszítette. Megtagadta nővére özvegyével kötendő frigyét, s az anyai akarattal szemben kitartott választottja mellett. Bár Erdélyi bevallása szerint elfogadta a szülői döntést, hogy nem házasodhatnak össze, és „ott állt, hogy büszkeségéért feláldozza szerelmét”, leveleiben mégis bátorította őt, hogy álljon ki magáért az anyai akarattal szemben: „vessen számot magával, és mondja meg az igazat szüléinek is […] legyen legény a talpán; s lépjen ki abból a haszontalan gyermeki rabszolgaságból.”
A lány végül kétségbeesett eszközhöz folyamodott, hogy szigorú édesanyját meggyőzze: erős akarattal éhségsztrájkba kezdett. Az anya, aki egyik lányát már elveszítette, 1853 júliusának elejére belátta, hogy Ilka tántoríthatatlan, és meghívta magához Erdélyit. Közölte vele, hogy beleegyezik a házasságkötésükbe. Így, minekutána „a szivárványt is nap és eső szüli”, az esküvőre 1853. augusztus 25-én Felsőgelléren sor került.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Huszonöt év telt el, mire elismerték Henri Dunant humanitárius munkásságát tegnap
- A rekordot hajszoló francia pilóták eltűnése ma is a repüléstörténet egyik legnagyobb rejtélye tegnap
- Megvakult egyik szemére a Róma előtt megtorpanó Hannibál tegnap
- A Liszt Ferenc Kamarazenekar izgalmas átiratokkal is készül a jövő évadra tegnap
- Május közepén kezdődik a Margitszigeti Szabadtéri Színház idei szezonja tegnap
- Híresebbé tette a halála, mint a politikája Teleki Lászlót tegnap
- Visszautasította a BBC főigazgatói posztját a filmezés miatt David Attenborough tegnap
- Csak késve követte amerikai hadüzenet a Lusitania elsüllyesztését 2024.05.07.