Aznap: 1919. április 20.

2019. április 20. 12:21 Múlt-kor

1919. április 20-án, húsvétvasárnap már egy hónapja a kommunista Tanácsköztársaság volt hatalmon Magyarországon, és berendezkedése a sajtótermékeken is látszott. A működésükben meghagyott lapokban számtalan, egyenesen a különféle népbiztosságoktól érkező utasítás és felhívás jelent meg, a hírek és tudósítások pedig teljességgel átvették a forradalmi mozgalom szóhasználatát és fogalmait. A hatalom szellemében számoltak be a külföldi fejleményekről, a békefolyamat nehézségeiről, az orosz polgárháború menetéről, de volt szó a labdarúgásról és a ruha- és bútorellátásról is. A nap legfontosabb híre azonban egy vidéki városból jött.

Korábban

„Szeged a francia diktatúra alatt: nem bíznak a franciák a fehér katonákban”

Az Est helyszíni tudósításából:
„(…) április 15-én este bementem Szegedre. A város kihalt, csöndes volt, a proletárok egyelőre még néma elszántsággal tűrik az idegen kapitalizmus diktatúráját.
A francia parancsnok, Betrix ezredes színes katonái szuronyában bízva, vasárnap este átiratot intézett dr. Detre János kormányzóbiztoshoz. Az átiratban kijelentette, hogy a szövetséges csapatok által megszállt terület és a tanácskormánytól függő magyar országrészek között április 14-ikén reggel 7 órától kezdve minden közlekedés megszakadt. Mindenkit, a ki magyar területre átlép, vagy viszont, mint kémet letartóztatják. Az őrszemek és előőrsök mindenkire rálőnek, aki a vonalak erőszakos átlépését meg kísérli.”

(…)

„Hétfő óta a város tehát teljesen el van zárva a Szovjet-Magyarországtól, az őrszolgálatot színes katonák végzik, mert a fehér franciákban a parancsnokság nem bízik. Nincs is sok fehér katona Szegeden, a parancsnokságok törzsein kívül csak a 157. alpesi és az 54. párisi ezred van a városban, Ezeknek az ezredeknek teljesen meglazult a fegyelme. Pontosan tudják a katonák, mi történik a világban, Magyarországon, a németek között, a francia parlamentben, míg ők itt a keleten próbálják megvédeni a francia Pénz erejét s hatalmát. Csak valami hirtelen, erőszakos megrázkódtatás kell, hogy a csöndben politizáló poilu-k a vörös világ nyílt katonáivá váljanak.”

„A színesek fegyelme még erős. Az utcai őrjárás játéka, a város kirakatai, a fehér emberek városi élete nagyszerű változatosság Franciaország annami, szenegáli és marokkói rabszolgáinak a keleti harcok után; babonás tisztelettel és félelemmel engedelmeskednek fehér tisztjeiknek. A parancsnokság csak a színesekben bízik, az április 16-án érkezett De Lobil tábornok díszőrségéül is néger katonákat állítottak.”

„Népszavazás lesz Németországban a béke ügyében”

A Pesti Napló beszámolója:
„A német béke kérdése egyre súlyosabb gondokat ró az entente-imperialistákra. Németországban egyre türelmetlenebb a hangulat a nyugati szövetségesek iránt, akik kíméletlenül ki akarják zsákmányolni a legyőzött német népet, s a berlini lapok egyértelműen azt írják, hogy ha az entente elfogadhatatlan feltételeket szab és nem megy bele ellenjavaslatok tárgyalásába, akkor nem marad egyéb hátra, mint annak kijelentése, hogy Németország nem írja alá a békeszerződést.”

„Ha a nemzetgyűlés a népszavazás mellett foglal állást, akkor meg kell a népnek mondani, hogy nem lehet olyan békét aláírni, amelv önálló embere-, ken erőszakot tesz és örökös gyűlöletet, bosszúvágyat, revanchepolitikát és állandó háborús veszedelmet vonna maga után. Hasonló értelemben ír a Deutsche Allgemeine Zeitung is. Németország – irja a lap – kész olyan áldozatokra, amelyeket a Wilson-féle programm végrehajtása róna reá, többet azonban Németország nem tehet.”

„Ha az entente ezen túlmenő követeléseket támasztana, akkor a kormány a népre bízná a döntést abban a tekintetben, hogy elfogadja-e a békét, vagy pedig a mostani állapotot tartsa fönn. A német nép döntése pedig előrelátható, s éppen ezért Foch marsall, Blinn tábornok és Wilson
George Henry tábornok már meg is állapították azoknak a katonai intézkedéseknek a tervét, amelyekre szükség lehet, ha Németország megtagadná a békeszerződés aláírását. A terv szerint a megszálló entente-seregek messzire benyomulnának Németországba, az angol flotta pedig megszállná Németország fontosabb kikötőit.”

„Vilmos száműzetése”

Az Est közölte az MTI párizsi rövidhírét:
„A négyestanács tegnapi ülésén elhatározták, hogy a német excsászár büntetése a számkivetés lesz. A határozatot hosszabb vita előzte meg, a melynek során végül is lemondtak arról, hogy az excsászárt nemzetközi törvényszék elé állítsák politikai bűntettei miatt és végül is abban állapodtak meg, hogy II. Vilmos büntetése az lesz, a mi Napóleoné volt.”

„Parancs!”

A Pesti Hírlap – más lapokkal egyetemben – az alábbi rövid felszólítást közölte a hadügyi népbiztosságtól:

„Csapatszállitásokról és csapateltolásokról szóló hírnek lapokban, levélben, távírdán vagy telefonon való közlése és továbbítása, szigorúan tilos. Aki e parancs ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.”

„Szebasztopolt körülzárták a szovjetcsapatok”

A Pesti Hírlap rövidhíre:
„Szebasztopolt a vörös csapatok körülzárták és külvárosait megszállva tartják. A városban fölfegyverzett munkások ezrei állanak készen a hatalom átvételére. Az önkéntes hadsereg utolsó szállitógözösei elhagyták a kikötőt.”

„Vége a buta címeknek és rangoknak Német-Ausztriában”

Az Est híre:
„A német–osztrák nemzetgyűléstől április 3-án elfogadott törvényjavaslat szerint most jelent meg a rendelet, a mely megtiltja a címek és rangjelzések használatát. Nem lehet többé használni a »von« szócskát, a nemesi előnevet, a »lovag«, »báró«, »gróf«, »herceg« rangjelzéseket, az »Erlaucht«, »Durchlaucht«, »Hoheit« megszólításokat és a külföldi címeket, mint a »Conte«, és a »Marchese« sem szabad használni. Tilos ezentúl a titkos tanácsosi, a kamarási, az excellenciás cím használata és az udvari és kamarai jelzés is. Mindazokat, akik egykori címeiket vagy rangjelzésüket használják, 20.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és hat hónapig terjedhető börtönnel büntethetik.”

„Géppuskások jelentkezzenek!”

Több napilapban, így a Pesti Naplóban is megjelent az alábbi felhívás, amely a világháborút megjárt, képzett katonákat szólította fegyverbe:

„A hadügyi népbiztosság fölhívja mindazokat, akiket a volt közös és honvédcsapatoknál a géppuskás szolgálatiban kiképeztek, vagy ebben a szolgálatban alkalmaztak, hogy a Vörös Hadsereg géppuskás-alakulatainál teljesítendő szolgálatra sürgősen jelentkezzenek. Jelentkezni lehet Budapesten: a Bebel- (Kelenföld, volt 29-es), a Martinovits- (volt 32-es), a Marx- (volt l-es honvéd), a Szerbutcai vadász-, a Dózsa György- (volt Ferenc József lovassági), az Engels- (volt Vilmos főherceg tüzérségi) és a Falk Miksa-utcai laktanyában működő toborzó-bizottságnál; vidéken a rendes toborzó-bizottságoknál.”

„A húsvéti footballeredmények”

A Pesti Napló „Testedzés” rovatából:
„A vasárnap lefolyt serlegmérkőzések általában csalódást keltettek. A hirdetett első csapatok helyett az FTC és az MTK tartalék csapattal állott ki s ennek tulajdonítható, hogy az MTK vereséggel, az FTC pedig eldöntetlen eredménnyel hagyta el a porondot. Annál nagyobb érdeklődés kísérte hétfőn az Üllői-úti sporttelepen lezajlott MTK–FTC serlegmérkőzést. Közel harmincezer főnyi közönség nézte végig az izgalmas lefolyású mérkőzést, amely végeredményképpen 0:0 arányban eldöntetlenül végződött.”

„Ruha és bútor”

Az Estben megjelent hír:
„A négy és fél éves háború lerongyolt mindannyiunkat, a legjobban azonban a fizikai munkát végző proletártestvéreinket. Mezítláb jártak télvíz idején a proletárgyerekek, a télikabát a hadimilliomosok fényűzése volt Az árdrágítók és áruhalmozók kapitalista szívtelenséggel ültek a közfogyasztástól elvont szükségleteken, a proletár csak álmodni mert arról a ruháról, – melyet megvenni nem tudott. A bútor is az álmok országában volt, valósággá nem tudott válni. Tízezreket zsarolt a megmilliomosodott bútorgyáros az uj pároktól a leghitványabb bútorért, a szegény proletárok földre terített szalmazsákon háltak, üres láda volt az asztaluk. Ezeken az állapotokon a Tanácsköztársaság szíve segít. A lefoglalt ruhaneműt és bútort, a fizikai munkások között osztja szét, megakadályozza azt, hogy proletárköntösbe bújt burzsoá szerezze meg eleső áron a proletár elől a holmikat. A munkásság lelkéről leszakadt egy felhő, a ruha- és bútorkérdés megoldódik. Évtizedek energiáját, könnyét, keserűségét, erőlködését takarítja meg a Tanácsköztársaság, s megmenti a dolgozók minden kedvét az alkotó munkának.”

„A vidéki toborzás rendje”

A Népszava leírja, hogy sok helyen nagy számban jelentkeznek emberek a Vörös Hadseregbe, és emiatt az egyes direktóriumok külön, saját szabályokat hoztak. Ennek elkerülésére közli a lap a hadügyi népbiztosság alábbi szabályait:

1. A Vörös Hadseregbe történő toborzásokat a terület szerint illetékes hadosztályok vezetik, amelyek egyes fontosabb helyeken állandó toborzó bizottságokat állítanak föl. Ezen állandó toborzó bizottságok székhelyeit a sajtó útján hozzák köztudomásra.
2. A városi és községi direktóriumok kötelesek a Vörös Hadseregbe való jelentkezések eseteiben a városhoz, illetőleg a községhez legközelebb eső állandó toborzó bizottságot megkeresni a célból, hogy az utóbbi útján a hadosztály a toborzás megejthetése végett úgynevezett fióktoborzó bizottságot küldjön ki az illető községbe, mert csak ezen rendeletileg szabályozott toborzó bizottság által fölvett elvtársakat tekintik a Vörös Hadsereg tényleges tagjainak.
3. Amennyiben valamely városi, községi direktórium saját hatáskörében az illetékes hadosztály értesítése nélkül már toborzást eszközölt volna, köteles az illetékes hadosztályt a legközelebb levő toborzó bizottság útján értesíteni az »Áttoborzás" megejtése végett
4. Bárki vagy bármelyik illetéktelen hatóság vagy személy részéről ezentúl megejtendő toborzás vagy a már megejtett toborzásnak a 3. pont alapján történő be nem jelentése bűncselekmény s a tettesek forradalmi törvényszék elé állíttatnak.”

„Németország hajlandó Oroszországgal fegyverszünetet kötni”

A Pesti Hírlap tudósítása:
„A Wolff-ügynökség jelentése szerint a nemzetgyűlés békebizottsága Weimarban ma tartotta első ülését. Erzberger miniszter kijelentette, hogy Németország Wilson tizennégy pontjának alapján áll; olyan politikát követ, amely a jog uj világrendjét és a népek nemzetközi szövetségét akarja megteremteni. Naiv politikai tervezgetők azt hiszik, hogy az európai kontinentális hatalmaknak most szövetségbe kell tömörülniük az angolszász hatalmak ellen. Ha a német kormány csatlakoznék e tervezgetőkhöz, kiélesítené az angolszász népekkel szemben levő ellentéteket és elpusztítaná a népszövetség alapjait.”

„Nincs még egy kormány, amely olyan soviniszta és annyira kapitalista lenne, mint a párisi. Az entente Elzász-Lotharingiában nem akarja megengedni a népszavazást. Elzász-Lotharingiában napról-napra növekszik az autonómiára törekvő mozgalom. A mühlhauseni munkásság között erős áramlat támadt a Franciaországhoz való csatlakozás ellen.”

„Beszéde további folyamán kijelentette, hogy Németország mindenkor hajlandó Oroszországgal fegyverszünetet kötni. A keleten folyó német katonai akcióknak nincs katonai jellegük. Mindenkor hajlandók vagyunk fegyverszünetet kötni, ennél többet azonban jelenleg nem tehetünk. Az alkalmas pillanat bármelyik napon bekövetkezhetik.”

„Tízezer főből álló pincérdandár”

A Népszava beszámolója a budapesti kávéházak bezárását követő helyzetről:

„Vasárnap délelőtt 10 órakor bezárták az összes kávéházakat. Este a budapesti kávéházi, éttermi és szállodai munkások nagyarányú gyűlést tartottak az új Országházban. Keszey Flóris elnök elvtárs ismertette az egybegyűltekkel a helyzetet és hangsúlyozta ezeknek a pillanatoknak súlyát és döntő jelentőségét a proletárságra nézve. Az elnöki megnyitó után Vincze Sándor elvtárs, a szocialista párt titkára tartott lelkesítő nagy beszédet. Rámutatott a kül- és belpolitikai helyzetre és ennek kapcsán fölhívta a szállodai, éttermi és kávéházi munkásokat, hogy azok, akik harctéri szolgálatra alkalmasak, lépjenek be a Vörös Hadseregbe. A. kupolacsarnokban Kalmár Simon és Hirossik János elvtársak beszéltek.”

„Hétfőn délután fél 4 órakor a képviselőház előtti nagy téren toborzó-ünnepélyt tartottak. Az előjelek szerint a pincéreknek ez a dandára több mint 10.000 főből fog állani. A kupolacsarnokban – amelyet szorongásig megtöltött a tömeg – Hirossik János párttitkár elvtárs tartott lelkesítő beszédet.”

A nap legfontosabb híre: Szamuely Tibor győri beszéde

Az újságok mindegyike beszámolt a tanácsköztársaság népbiztosai által az ország több pontján tartott népgyűlésekről. Miskolcon Garbai Sándor, Nagykanizsán Rákosi Mátyás és Hamburger Jenő, Békéscsabán Ágoston Péter, Debrecenben Böhm Vilmos mondott nagyobb beszédet, míg Győrben Szamuely Tibort hallgatta igen nagy tömeg. Később elhíresült beszédét a vörösterror egyfajta bejelentésének tekinti a történettudomány.

A beszéd egyszerre szólt a nem sokkal korábban megindult román támadás visszaverésének szükségességéről és az osztályharcéról. Az Est a többi lappal szemben a teljes beszédet közölte, alább néhány fontosabb részlet olvasható:

„A hatalmat fel kell használni; a munkásságnak el kell nyomni teljesen a burzsoáziát, meg kell semmisíteni, ki kell pusztítani a csíráját, a lehetőségét is annak, hogy nyakunkba rakhassa újból a rabigát, hogy visszatérhessen a magántulajdon rendszere. Ne legyünk tehát tekintettel semmire sem, éppen úgy, a hogyan a burzsoázia nem volt tekintettel. A hatalmat ki kell használnunk. A proletár eddig azért nyomorgott, hogy a papok, a bankárok és a gyárosok zsebét gyarapítsa. Most azért fogunk nyomorogni, ha nyomorognunk kell, hogy a jövőben többé ne kelljen nyomorognunk.”

(…)

„A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szivet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, a mely megtisztít bennünket, a vér lesz az, a mely az igazi kommunvilághoz elvezet minket.”

(…)

„Lehet, hogy pillanatnyilag győzhetnek felettünk ellenségeink, de ez oly drága győzelem lesz, ezért olyan sok vérrel fognak megfizetni, hogy ők maguk bánják meg. A ki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos Ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát. Ki fogjuk irtani ezt az osztályt, ha ellenünk merészeli felemelni a kezét, ha le akarja rombolni azokat a vívmányokat, a melyek megilletnek bennünket.”

(…)

„Nem folytatom beszédemet, mert ezentúl nem lesz szükség szónoklatokra. Harcba kell mennünk. Vagy megsemmisül a proletárforradalom, vagy diadalmaskodik az idegen elnyomatás felett. És ne felejtsék el egy pillanatra sem, a mit már hangoztattam, hogy nemcsak rólunk, hanem az egész világ proletariátusáról van szó, idegen testvéreink felszabadulásáról is.”