Amikor a kínaiak megőrültek a mangóért, pedig meg sem kóstolhatták

A szent gyümölcs

A mangókultusz hamar továbbterjedt a munkásoktól a szélesebb társadalomba. Az emberek a mangó szimbólumában látták a reményt, hogy a kulturális forradalom káosza véget ért (erre a valóságban még várniuk kellett).

„Az volt az általános benyomás, hogy Mao azzal, hogy közbelépett a Csinghua kampuszán folyó erőszak kapcsán, a máshol zajló erőszaknak is hamarosan vége” – mondta el Murck.

Valójában Mao jóval kevésbé nemes indíttatásból küldte szét ajándékait. „Nem szerette a gyümölcsöket, így a mangókat sem állt szándékában megenni” – mondta Murck. „Teljesen váratlan fejlemény volt, hogy ilyen csodálattal és lelkesedéssel fogadják majd őket. Valóságos ajándék volt ez a propagandagépezet számára.”

A gépezet pedig nem volt rest: a kommunista párt hamar megtette a gyümölcsöt annak szimbólumává, hogy a vörösgárdisták átadják hatalmukat a munkásoknak. Mangóábrázolások jelentek meg a propagandaplakátokon, leggyakrabban egy új jelmondat kíséretében: „Mindenben a munkásosztályé kell, hogy legyen a vezető szerep.”

Az ünnepi felvonulásokon is feltűntek az óriási papírmasé mangók, és üvegszekrénybe helyezett, viaszból készült műmangókat osztogattak kitüntetésként Kína minden táján. A pénz nem volt akadály: mangókat (vagy azok utánzatait) szállították országszerte nagygyűlésekre repülővel, különvonattal és egy erre a célra létrehozott teherautóflottával is.

Habár az emberek nagy részében valódi örömöt keltett az új szimbólum, e tömegrendezvények erősen kötelező jellegűek voltak: az északkeleti Tacsing városban, Hejlungcsiang tartományban az olajipari munkásokat télvíz idején fűtetlen buszokra rendelték, és a –30 fokos hidegben is a helyi „mangógyűlésre” vitték őket.

„Nem tudom, az emberek közül hányan imádták szívből a mangót” – mondta Zhang. „Egyszerű módja volt a Mao elnök iránti hűség kifejezésének, egyúttal az önvédelemnek. Ha nem játszottad a szerepet, nem csupán megkritizáltak mások, de meg is öltek.”

A kellő tisztelet ki nem mutatásának következményei igen súlyosak voltak. Vang elmondása szerint egyik kollégáját „megfeddték felettesei, amiért nem tartotta stabilan a gyümölcsöt, ami a tiszteletleség jele volt a Nagy Vezető irányába.”

Murck egy 2007-es írásában dokumentált egy halálos esetet Szecsuan tartományból: egy férfit végighurcoltak az utcán, majd kivégeztek, amiért a mangót az édesburgonyához hasonlította.

Másfél évvel később a mangóláznak már nyoma sem volt Kínában: miután a vörösgárdisták tevékenységét korlátozó intézkedések szilárdan érvénybe léptek, a gyümölcs eltűnt a hivatalos propagandából. A viaszból készült mangóutánzatokat – miután elvesztették „szentségüket” – sokan felhasználták kanócok bevonására, s az emberek e házi készítésű gyertyákkal világítottak áramszünetek idején.

1. Véres anarchia
2. Hatalomátadás a forradalomban
3. A szent gyümölcs

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rendszerváltás

• Kutathatóvá válnak a román rendszerváltás diplomáciai iratai
• Emlékkonferencia Granasztói György örökségéről
• Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke volt Antall József 
• Tömeges határátlépéssel zárult az 1989-ben megrendezett páneurópai piknik
• A németek a mai napig hálásak Gorbacsovnak az újraegyesítésért
• Egy küzdelmes élet Magyarországért: 30 éve hunyt el Antall József
• Konfliktusok és érdekellentétek között vezette le a rendszerváltást Antall József
• Vértelen, „bársonyos” forradalommal bukott meg a kommunizmus Csehszlovákiában
• Visszavonulót fújt Antall József kormánya a taxisblokád nyomása alatt