A történelem hét legnagyobb alfahímje

A monogámiára alapvető értékként tekintő nyugati civilizációban is akadt rá példa, hogy egyetlen férfi több tucat utódot nemzzen, az európai kultúrkörön kívüli világban pedig meglepően gyakorinak számított a jelenség. Az adatokkal persze nem árt óvatosnak lenni, mivel azonban több évtized vagy évszázad távlatából a számok hitelességét meglehetősen nehéz ellenőrizni, nem tehetünk mást, mint – a forrásokat megfelelő kritikával kezelve – becsült értékként elfogadjuk a krónikások és történetírók adatait.

A termékeny fáraó

Az i. e. 1279 és 1213 között hatalmon lévő II. Ramszeszt az ókori Egyiptom egyik legnagyobb és legünnepeltebb uralkodójaként tartják számon. A 19. dinasztia harmadik fáraójának nevéhez fűződik többek között a történelem első fennmaradt békeszerződése, de hadjáratai és építkezései mellett másról is ismert.

Bár az egyik leghosszabb ideig uralkodó egyiptomi fáraó gyermekeinek számát illetően olykor túlzásokba esnek a források, a kutatók szerint Ramszesz mintegy 85-100 utódot valóban nemzett feleségeinek, akik közül összesen nyolc viselte a nagy királyi hitves címét. Közülük a fáraó kedvence a férjét több hadjáratra is elkísérő, diplomáciai vénával is megáldott Nofertari volt, legalábbis erre utal, hogy az uralkodó feleségei közül a legtöbb emlékmű róla maradt fönn. Ramszesz hat gyermekének biztosan Nofertari adott életet. 

Bár a fáraó idősebb gyermekei a származásuk alapján őket megillető helyet foglalhatták el az egyiptomi társadalomban, fiatal utódai közül nem mindegyiknek volt felhőtlen az élete. Az ismeretlen anyától született Ramszesz-Meriamon-Nebweben hercegről például tudjuk, hogy púpos volt, és harmincas éveiben bekövetkező haláláig egy háremben tengette mindennapjait.

A mongol csődör

Ha hihetünk az általában nem feltétlenül a megbízhatóságukról ismert középkori forrásoknak, a történelmi személyek által nemzett gyermekek számának tekintetében az abszolút - nem hivatalos - csúcstartó Dzsingisz kán. A mongol hadvezértől a legendák szerint legalább egy-kétezer gyermek született. Első számú feleségének, Börtének négy fiút és legalább hat lányt nemzett, de a hódítónak emellett több felesége és ágyasa is volt, ráadásul azt se felejtsük el, hogy a mongolok az elfoglalt területeken élő nők tömeges megerőszakolásában is élen jártak.

Az uralkodónak a korabeli viszonyokat figyelembe véve viszonylag hosszú élet adatott, így tulajdonképpen nem elképzelhetetlen, hogy az általa megtermékenyített nők száma az ezres határt is túllépte. Nőügyekben mindenesetre nem igazán lehettek problémái, tekintve, hogy a világ aktuálisan legnagyobb birodalmát irányító hadvezér szexuális aktusra vonatkozó felkérését viszonylag ritkán szokták visszautasítani, különösen akkor, ha előjogot élvez a legszebb lányok és asszonyok kiválogatásakor. Dzsingisz kán meg egyébként sem az a figura volt, akivel tanácsos lett volna ujjat húzni.    

A vérszomjas marokkói

Bár nincs okuk kételkedni az 1672-től 1727-ig uralkodó Mulaj Iszmail ibn Sarif marokkói szultán férfiasságában, a közel-keleti vezető elképesztő termékenységéről szóló pletykák valószínűleg a korabeli beszámolók túlzásainak tudhatók be. A kortársak a szultánt a "vérszomjas" melléknévvel illették, amire többek között azzal szolgált rá, hogy ellenségei megfélemlítése érdekében a legendák szerint 10 ezer férfifejet tűzetett ki a főváros, Meknesz falaira. 

A nőkkel azonban a jelek szerint ellenséges férfitársainál valamivel finomabban bánhatott, erre utal legalábbis, hogy élete folyamán a Guinness Rekordok Könyve szerint 888 utódot nemzett. Hivatalosan tehát a második helyezett vetélytársát, a később még említésre kerülő II. Sobhuzát messze megelőző marokkói uralkodóé a világ legtermékenyebb történelmi személyiségének megtisztelő címe. Sőt, egy nemrégiben megjelent tanulmány alapján kiderült, hogy akár Dominique Busnot francia diplomata adatai is helytállóak lehetnek, akinek beszámolója szerint a szultán 1704-ig, vagyis 57 éves koráig 1171 gyermeket nemzett. A kutatók kiszámították, hogy ehhez mindössze napi egyetlen szexuális aktusra volt szükség.

A gyors vietnami

A termékeny uralkodók sorból kiemelkedik a vietnami Minh Mạng, aki 1820-tól 1841-ig állt a délkelet-ázsiai ország élén. A császár ugyanis viszonylag fiatalon, mindössze 50 évesen halt meg, vagyis a listán szereplő történelmi személyiségek közül a legrövidebb ideig volt nemzőképes. A francia gyarmatosító törekvésekkel szemben fellépő, ortodox konfuciánus uralkodó számos feleséget fogyasztott el élete során, akiktől a források szerint 142 gyermeke született.

Minh Mạng különös módszert választott annak biztosítására, hogy örököseit senki se keverhesse össze, középső nevüket ugyanis egy császári utódlásról, egyben a jó uralkodóról szóló vietnami vers egyes szavairól adta. A fiúgyermekek nevei ily módon többletjelentéssel bírtak: az Ưng nagyjából annyit tett, "virágoztassa fel államát", a Long elnevezés azt jelentette, "legyen tipikusan királyi megjelenése", de voltak, akiknek a gazdagságra, a tehetségre, a nagy munkabírásra, az eleganciára, a harmonikus családi életre, vagy a polgárok csodálatára utalt a középső nevük.

A szváziföldi Casanova

II. Sobhuza, Szváziföld királya mindössze négy hónapos volt, amikor 1899-ben apja halála után trónra került. Ezután egészen 1921-ben történő nagykorúvá nyilvánításáig nagyanyja, Labotsibeni, és nagybátyja, Malunge herceg uralkodott helyette. Szváziföld hosszú időn át brit gyarmat volt, így az uralkodó többek között II. Erzsébet 1953-as koronázásán is részt vett. Az ország végül 1968-ban nyerte el függetlenségét, de Sobhuzának afrikai mércével mérve viszonylag hosszú időre volt szüksége, hogy 1973-ban az alkotmány hatályon kívül helyezésével és a parlament feloszlatásával abszolút hatalomra tegyen szert.

A kis délkelet-afrikai ország egykori királyának hosszú élete során 70 feleségétől összesen 210 gyermeke született. Még lenyűgözőbbnek tűnhet a teljesítménye, ha ehhez hozzávesszük, hogy az 1982-ban elhunyt uralkodó mindezt 1920-től 1970-ig érte el. Gyermekei közül mintegy 180 élte meg a felnőttkort, és 97-en még 2000-ben is életben voltak. Könnyen lehet, hogy II. Sobhuza nem minden unokájának tudta a nevét fejből, mivel az agg uralkodó halálakor már több mint ezren voltak.

Az apa, aki ott se volt

Bertold Wiesner különös módon termékenyítette meg gyermekei anyját, a folyamat legkellemesebb részét ugyanis kihagyta. Az osztrák doktor feleségével, Mary Bartonnal az 1940-es évek elején alapította meg az Egyesült Királyság első termékenységi klinikáját, amelynek működése során több száz kliensét verte át. A páciensek ugyanis nem tudták, hogy a beígért magasan kvalifikált donor, aki a spermát biztosítja a mesterséges megtermékenyítéshez, az esetek mintegy kétharmadában maga Dr. Wiesner volt. A canterburyi érsek ráérezhetett valamire, ugyanis nem sokkal megnyitása után "Belzebub mesterkedésének" nevezte a klinika tevékenységét.

Az osztrák biológus a feltételezések szerint évente legalább húsz alkalommal működött közre spermadonorként. Ily módon mintegy 300-600 gyermeke született, de egyes becslések szerint számuk akár az ezret is elérheti. A dologra akkor derült fény, amikor Barry Stevens kanadai filmrendező és David Gollancz londoni ügyvéd kutakodni kezdtek apjuk után. Egy DNS-teszt megállapította, hogy mindkettejük vér szerinti apja Dr. Wiesner. Az ügyvéd azóta kampányt indított, amellyel szeretné elérni, hogy a donorok ne maradhassanak anonimok.

A „bohémkirály”

Augustus John, a brit posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja nemcsak remek képeivel, hanem a nők iránt tanúsított, az átlagosnál jóval élénkebb érdeklődésével is hírnevet szerzett magának. A festő 19 éves korában komoly sérülést szenvedett, miután a tengerbe fejest ugorva beütötte a fejét egy sziklába. Bár a legenda, miszerint a fiatalember ekkor vált zsenivé, valószínűleg egy élénk fantáziával megáldott barát vagy újságíró agyszüleménye, tény, hogy John a baleset után változtatta meg radikálisan életvitelét. A komoly diákból hirtelen egy nagyvilági bohém lett.

A festő hosszú éveken át járta a brit vidéket, hogy tanulmányozza az általa nagyra becsült cigány lakosság kultúráját, és közben megismerkedjen a helyi asszonyokkal, akik közül többen is szerelmi viszonyt kezdett. Bár a számot még egyik fia is túlzásnak tartja, a többek között John Bernard Shaw és Arábiai Lawrence portréját is megfestő művész egyes becslések szerint 1961-ben, 83 évesen bekövetkező haláláig akár száz gyermeket is nemzhetett.