Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
2014. július 29. 12:10
Korábban
A zsidómentő
"Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly" - mondta munkatársainak a Debrecenbe induló Raoul Wallenberg, akit utoljára egy szovjet tiszt és két katona társaságában látták 1945. január 17-én. A gazdag és befolyásos svéd családból származó Wallenberg angol, német és francia nyelvtudása és kiváló kommunikációs képessége révén kereskedelmi cégeknél dolgozott, így került kapcsolatba Magyarországgal, ahol 1944 májusában megkezdődött a gettókba zárt zsidók deportálása.
A svéd nagykövetség ideiglenes útlevelek kibocsátása révén igyekezett védelem alá helyezni az üldözötteket (eleinte azokat, akiknek rokoni vagy üzleti kapcsolataik voltak az északi államban). Látván a svédek erőfeszítéseit, az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal (WRB) a svédországi zsidóktól kért javaslatot az összehangolt magyarországi mentőtevékenység irányítójának személyére. A Közép-Európai Kereskedelmi Rt. zsidó származású elnöke munkatársát, Wallenberget ajánlotta, aki azonnal és önként elvállalta a feladatot.
A svéd követség másodtitkáraként a német megszállás alatt álló Budapestre érkező Wallenberg kiterjedt diplomáciai tárgyalásokba kezdett, jelentéseket küldött a svéd külügyminisztériumnak, növelte a svéd zászló által védett házak számát, valamint egy, a Vöröskereszt égisze alatt létrejövő gyűjtőtábor felállítást tervezte. A legtöbb zsidó életét azonban a svéd követség által kiállított menlevéllel sikerült biztonságba helyeznie. Jóllehet 1500 "Schutzpass" kibocsátására kapott engedélyt, sikerült ezt a számot 4500-ra emelnie, a valóságban még ennél is jóval többet adtak ki. A nagy veszélyt vállaló Wallenberg - ha kellett - a vagonokból is kiszedte a zsidókat, s gyakran puszta jelenlétével, határozott fellépésével is életeket mentett.
A szovjet csapatok 1945 januárjában szabadították fel a budapesti gettót, a diplomata 17-én hagyta el Budapestet, ekkor látták utoljára. További sorsa, halálának helye és időpontja tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy sofőrjével együtt letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. A szovjet kormány 1947-ben azonban úgy nyilatkozott, hogy "Wallenberg nincs a Szovjetunió területén", és feltételezhető, hogy a budapesti harcok során életét vesztette. 1957-ben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azt a hivatalos tájékoztatást adta, hogy Wallenberg 1947. július 17-én halt meg a moszkvai Ljubjanka börtönben, szívroham következtében. Egy volt fogoly állítása szerint a diplomata a Jeges-tenger partjához közeli egykori Vorkuta munkatáborban hunyt el 1950 nyarán skorbutban, míg egy bátrabb elmélet szerint Wallenberg a 80-as évekig is élhetett.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása 11:20
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata 09:50
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet 09:05
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc tegnap
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla tegnap
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt tegnap
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket keresnek tegnap
- A húsvéti felkelés az első lépést jelentette az ír függetlenség felé tegnap