Kéziratos napló kerestetik!

Akik az Életrajzi Lexikonból kimaradtak

A modern történelemtudomány XIX. századi intézményesülése szorosan összefügg a nemzetállamok kialakulásával. Hiszen a történetírás a nemzeti identitás építésének egyik eszköze (volt). Ez alapvetően meghatározta a kérdésfeltevését, amely eseménytörténeti orientációjú volt, és a nemzeti – területi és kulturális – egység megteremtésének folyamatában döntő szerepet játszó személyekre és eseményekre fókuszált. A saját sorsán túlmutató döntéshozatali kompetenciával nem rendelkező személyek mint jelentéktelen tömeg esett kívül az érdeklődési körén. Az Annales (társadalomtörténeti „iskola”) indulásával jelenik meg egy ettől gyökeresen eltérő megközelítés, de különösen a hetvenes évektől jelentkező új irányzatoknak, mint a történeti antropológiának, mikrotörténelemnek, újabban pedig az Alltagsgeschichte-nek volt a célkitűzése – néha politikai indíttatással is összefüggően –, hogy olyan társadalmi rétegeket és személyeket is vizsgálat tárgyává tegyen, amelyek a politikatörténet mércéjével mérve jelentéktelenek voltak. Ezeknek a kutatásoknak a fókuszában többnyire hétköznapi életutak állnak, akik a politikatörténet értékrendje szerint jelentéktelenek, és akiknek elhanyagolásával, elfeledésével „nem veszítünk semmit.”

A hétköznapi szónak a jelentését érdemes kettéválasztani: jelentéktelent és átlagosat jelöl. Azonban kérdés, hogy mi alapján és milyen értelemben tekinthető valaki átlagosnak (pl. átlagembernek)? Ebben a cikkben nem átlagost, hanem a politikatörténeti értelemben vett jelentéktelent értek a hétköznapi alatt, amely véleményem szerint történeti szereplők esetében három ismérvhez kötődik. Egyrészt a döntési kompetenciája élete során tartósan csak önmagára, illetve szűkebb környezetére (családjára) és az abban zajló eseményekre vonatkozólag volt. Másrészt pedig életútjának teljesítményét sem az utókor nem tartja számon az emlékezés hivatalos kanonizált keretei között (pl. lexikonok, életrajzok, ünnepek), sem pedig az a foglalkozásbéli vagy szakmai, foglalkozási közösség sem, amelynek tagja volt. Az utóbbi esetben hangsúlyozottan nem a családi emlékezetről van szó, amely jórészt kommunikatív emlékezet Assmann fogalmával élve, és teljesen eltérően szelektál e közösség történései és szereplőinek emlékei között, mint a kollektív emlékezet.

A múlt „nem híres” szereplőinek kutatását némileg nehezíti, hogy – a politika- és eseménytörténeti értékrend – érvényesül a múlt emlékeit gyűjtő nagy állami intézményekben is (a múzeumoktól a levéltárakig). Alapvetően az állam, az állami szervek múltját dokumentálják, és a politikatörténet vagy egy-egy tudományág értékrendje szerinti fontos eseményekre és személyekre vonatkozó anyagokat mentenek meg. A hétköznapi emberek mindennapjai során alkotott dokumentumok jórészt nem kerültek be a közgyűjteményekbe, így csak töredékesen, többnyire pedig egyáltalán nem kutathatóak. Ezt az állapotot mi sem jelzi jobban, minthogy a kamaszkorú Kovács János által írt, ma már széles körben ismert, gazdagon illusztrált 56-os gyereknaplóra az ecseri piacon találtak rá.

A hazai viszonyoktól eltérően a nyugati országokban már évtizedek óta működnek elsősorban naplók, emlékiratok gyűjtésére és megőrzésére szakosodott intézmények, egyesületek. A Mass Observation Archive-ot Angliában 1937-ben alapították, ma a Sussex-i Egyetemen található; a Lejeune által alapított Association pour l’Autobiographie 1992-től működik Franciaországban; Németországban Deutsches Tagebucharchiv (DTA) Emmendingen-ben 1998 óta létezik. Hazánkban a még magántulajdonban lévő privát források feltárására irányuló országos projektek nincsenek, sőt országos szintű gyűjtőhely sem létezik.

Összességében tehát a fent említett gyűjtési érzékenység hatására többnyire egyszerűen nem maradnak fenn olyan források, amelyek segítéségével az egyén kiléphetne a szürke tömegből. Az már más kérdés, hogy többnyire hiányzik a történészi érzékenység is, amely ezt igényelné.

1. Akik az Életrajzi Lexikonból kimaradtak
2. A naplógyűjtés és annak haszna

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén