Kéziratos napló kerestetik!
2013. május 6. 17:54 Kunt Gergely
A magán emberek naplói minden esetben új dokumentumok, így különösen fontosak, annak a lehetőségét teremtik meg, hogy eddig ismeretlen perspektívából táruljon fel az első világháborút követő időszak.
Korábban
Akik az Életrajzi Lexikonból kimaradtak
A modern történelemtudomány XIX. századi intézményesülése szorosan összefügg a nemzetállamok kialakulásával. Hiszen a történetírás a nemzeti identitás építésének egyik eszköze (volt). Ez alapvetően meghatározta a kérdésfeltevését, amely eseménytörténeti orientációjú volt, és a nemzeti – területi és kulturális – egység megteremtésének folyamatában döntő szerepet játszó személyekre és eseményekre fókuszált. A saját sorsán túlmutató döntéshozatali kompetenciával nem rendelkező személyek mint jelentéktelen tömeg esett kívül az érdeklődési körén. Az Annales (társadalomtörténeti „iskola”) indulásával jelenik meg egy ettől gyökeresen eltérő megközelítés, de különösen a hetvenes évektől jelentkező új irányzatoknak, mint a történeti antropológiának, mikrotörténelemnek, újabban pedig az Alltagsgeschichte-nek volt a célkitűzése – néha politikai indíttatással is összefüggően –, hogy olyan társadalmi rétegeket és személyeket is vizsgálat tárgyává tegyen, amelyek a politikatörténet mércéjével mérve jelentéktelenek voltak. Ezeknek a kutatásoknak a fókuszában többnyire hétköznapi életutak állnak, akik a politikatörténet értékrendje szerint jelentéktelenek, és akiknek elhanyagolásával, elfeledésével „nem veszítünk semmit.”
A hétköznapi szónak a jelentését érdemes kettéválasztani: jelentéktelent és átlagosat jelöl. Azonban kérdés, hogy mi alapján és milyen értelemben tekinthető valaki átlagosnak (pl. átlagembernek)? Ebben a cikkben nem átlagost, hanem a politikatörténeti értelemben vett jelentéktelent értek a hétköznapi alatt, amely véleményem szerint történeti szereplők esetében három ismérvhez kötődik. Egyrészt a döntési kompetenciája élete során tartósan csak önmagára, illetve szűkebb környezetére (családjára) és az abban zajló eseményekre vonatkozólag volt. Másrészt pedig életútjának teljesítményét sem az utókor nem tartja számon az emlékezés hivatalos kanonizált keretei között (pl. lexikonok, életrajzok, ünnepek), sem pedig az a foglalkozásbéli vagy szakmai, foglalkozási közösség sem, amelynek tagja volt. Az utóbbi esetben hangsúlyozottan nem a családi emlékezetről van szó, amely jórészt kommunikatív emlékezet Assmann fogalmával élve, és teljesen eltérően szelektál e közösség történései és szereplőinek emlékei között, mint a kollektív emlékezet.
A múlt „nem híres” szereplőinek kutatását némileg nehezíti, hogy – a politika- és eseménytörténeti értékrend – érvényesül a múlt emlékeit gyűjtő nagy állami intézményekben is (a múzeumoktól a levéltárakig). Alapvetően az állam, az állami szervek múltját dokumentálják, és a politikatörténet vagy egy-egy tudományág értékrendje szerinti fontos eseményekre és személyekre vonatkozó anyagokat mentenek meg. A hétköznapi emberek mindennapjai során alkotott dokumentumok jórészt nem kerültek be a közgyűjteményekbe, így csak töredékesen, többnyire pedig egyáltalán nem kutathatóak. Ezt az állapotot mi sem jelzi jobban, minthogy a kamaszkorú Kovács János által írt, ma már széles körben ismert, gazdagon illusztrált 56-os gyereknaplóra az ecseri piacon találtak rá.
A hazai viszonyoktól eltérően a nyugati országokban már évtizedek óta működnek elsősorban naplók, emlékiratok gyűjtésére és megőrzésére szakosodott intézmények, egyesületek. A Mass Observation Archive-ot Angliában 1937-ben alapították, ma a Sussex-i Egyetemen található; a Lejeune által alapított Association pour l’Autobiographie 1992-től működik Franciaországban; Németországban Deutsches Tagebucharchiv (DTA) Emmendingen-ben 1998 óta létezik. Hazánkban a még magántulajdonban lévő privát források feltárására irányuló országos projektek nincsenek, sőt országos szintű gyűjtőhely sem létezik.
Összességében tehát a fent említett gyűjtési érzékenység hatására többnyire egyszerűen nem maradnak fenn olyan források, amelyek segítéségével az egyén kiléphetne a szürke tömegből. Az már más kérdés, hogy többnyire hiányzik a történészi érzékenység is, amely ezt igényelné.
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
- Az elhunyt spanyol királytól kölcsönözte művésznevét Alfonzó 08:34
- Magyarország házigazdaként a Fed-kupán 07:35
- Milyen illemszabályokra tanították a gyermekeket a Tudor-kori Angliában? tegnap
- Bár üzletét előbb lebombázták, majd államosították, máig él Budapesten Auguszt József öröksége tegnap
- Több száz éves titkos átjárót találtak a brit parlament épületében tegnap
- Lenin halála után megpróbált szembeszállni Sztálinnal özvegye, Krupszkaja tegnap
- Új harckocsi kerül a Hadtörténeti Múzeum bejáratához tegnap
- Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása tegnap
