Nők a CIA-ban

Habár útjaik sosem keresztezték egymást titkos megbízatásuk idején, végül mégis összehozta őket a sors: most az észak-virginiai Westminster idősek otthonában mesélnek egymásnak élményeikről. A 96 éves Betty McIntosh és a nálánál nyolc évvel fiatalabb Doris Bohrer is előbb a második világháborús amerikai hírszerző hivatal, az Office of Strategic Services (OSS), később annak utóda, a CIA kötelékében szolgált.

A két hölgy a negyvenes évek elején került a Franklin D. Roosevelt amerikai elnök által felállított, William “Wild Bill” Donovan Wall Street-i ügyvéd és első világháborús veterán vezette hírszerzéshez. McIntosh és Bohrer azon kevesek közé tartozott, akik nőként a tengerentúlról védték a hazát.

McIntosh Kínában a bomlasztásért volt felelős, olyan hamis híreket gyártott, amelyektől az ellenséges haderő moráljának aláásását várták – az egyik szerint például a japán császári hadsereg katonáinak feleségei otthon rendszeresen félrelépnek az amerikaiakkal. Bohrer olaszországi küldetése során a Németországról készített légifelvételeket elemezte, amivel segítette a légitámadások célpontjainak kiválasztását, valamint informálta a fronton levő OSS-tiszteket a küszöbönálló veszélyről.

Bohrer, a Montgomery Blair High School végzős diákja Pearl Harbor után döntött úgy, hogy felajánlja szolgálatait hazájának. Először hírszerzési jelentéseket gépelt, majd 1943-ban előléptették. „Érdekes volt a világot felülről szemlélni. Majdnem olyan, mint a repülés” – nyilatkozta a pályáját a Foggy Bottom-i „Q Building” irodájában kezdő asszony.

Az eredetileg újságírást tanult McIntosh japán nyelvtudása birtokában mindenáron külföldön akart elhelyezkedni. 1943-ban vette fel vele a kapcsolatot egy OSS-tiszt, s hamarosan a Távol-Keleten találta magát. „A férfi, aki végül felvett, azt mondta, hogy a munkám nagyon érdekes lesz, s nem fogok csalódni” – emlékezett vissza McIntosh. „Igaza lett” – tette hozzá.

Bohrer néhány küldetését azóta is rendre felidézi, köztük a náci csapatok mozgásának légifelvételek útján történő követését. „Így tudtuk meg, hogy hol helyezkednek el a koncentrációs táborok, de akkorra már túl késő volt. Mindig azon csodálkoztunk, hogy vajon merre mennek a vonatok” – mondta el az idős hölgy.

„Donovan lányainak” egy férfias szakmában kellett helytállniuk, miközben a vágyott függetlenség és magánszféra folyamatosan csorbát szenvedett. „Elhanyagoltak minket, nem volt magánéletünk, csak a folyosó végén egy fürdőszoba, vezetékes víz nélkül. Nem tudtunk rendesen fürödni, vagy hajat mosni, miközben az összes férfinak saját szobája volt” – nyilatkozta Bohrer.

A háború után mindketten az OSS helyébe lépő CIA-hoz kerültek, erről az időszakról azonban egyikük sem beszél szívesen és részletesen, mivel szerintük ezzel egykori munkatársaik életét sodornák veszélybe. Bohrer Frankfurtban dolgozott, ahol a szovjetek által elrabolt német tudósokkal készített interjúk feldolgozását végezte, később Washingtonba került. A három férjet is elfogyasztó McIntosh még ennyit sem árult el – róla mindössze annyit lehet tudni, hogy nyugdíjazása után ingatlanközvetítő lett, onnan került a Westminsterbe, s kötött örök barátságot soha nem látott munkatársával.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek