II. Miklós
(1868 - 1918)
II. Miklós, az utolsó orosz cár 1868. május 18-án született Carszkoje Szelóban, a Holstein - Gottorp - Romanov-dinasztiából. Apja III. Sándor cár (uralkodott: 1881-1894) volt.
Miklós apja 1894-ben bekövetkezett halála után lépett a trónra. Apja önkényuralmi módszereit követte, átvette a minisztereket, köztük apja tanácsadóját. Miklós egyébként vallásos, misztikus beállítottságú különc volt, környezetében eluralkodott az irracionális hangulat. 1894-ben vette nőül Alix hesseni hercegnőt, aki az ortodox vallásban az Alexandra Fjodorovna nevet kapta. Felesége a misztikus, irracionális eszméket tovább táplálta. Az ő révén került 1907-ben a cári udvarhoz a „csodatévő” sarlatán vándorszerzetes, Raszputyin (1872-1916), aki hatalmába kerítette a misztikumra hajló cári családot, aki ellen a monarchia tekintélyének visszaállítása reményében ellenfelei összeesküdtek és 1916-ban meggyilkolták.
II. Miklós uralkodása az Orosz Birodalom válságát, majd agóniáját hozta. Az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban katasztrofális vereséget szenvedett: Port-Arthur eleste, 1905 májusában az orosz flotta megsemmisülése Csuzimánál. Oroszország a vereség után kénytelen volt lemondani a Szahalin-sziget déli feléről, Port-Arthurról, s elismerni a japán protektorátust Korea felett. Az önkényuralomra a másik döntő csapást az 1905-1907. évi forradalom mérte. A cárnak engedélyeznie kellett annak a kiáltványnak a kibocsátását, amely biztosította az alapvető szabadságjogokat. II. Miklós valójában nem hajlott az igazi alkotmányos kormányzásra, a két első Duma elnapolása után Sztolipint nevezte ki belügyminiszterré, és módosította a választási törvényt. A legtragikusabb tévedésének az I. világháborúban való részvétel bizonyult, már 1914. augusztus elején az orosz seregek betörtek Kelet-Poroszországba, de Tannenbergnél és a Mazuri tavaknál katasztrofális vereséget szenvedtek a németektől. Miklós a saját kezébe vette a hadsereg irányítását, de tehetségtelen katona volt, sorra érték a vereségek. Az 1916-os év során az országban fokozódott a nyugtalanság, 1917-re a birodalom kivérzett.
II. Miklós 1917. március 15-én (a régi naptár szerint március 2-án) kénytelen volt lemondani, s átadni a hatalmat az Ideiglenes Kormánynak. Ezután házi őrizetben tartották, utoljára Jekatyerinburgban. 1918. július 16-ról 17-ére virradó éjjel, a „fehérek” közeledésének hírére a bolsevikok az egész családjával együtt agyonlőtték.
