Ferdinand Foch
(1851 - 1929)
Ferdinand Foch, Franciaország marsallja 1851-ben született Tarbes-ban. Elvégezte a párizsi katonai akadémiát, s az 1880-as évektől a francia hadsereg vezérkaránál szolgált, előbb őrnagyként, majd 1892-től ezredesként.
1901-től több helyőrség parancsnokaként szolgált. 1912-ben nevezték ki tábornokká. Az I. világháború kezdetén, 1914 augusztusában hadtest-, majd hadseregparancsnokként szolgált, és a védelmi harcokban némi sikert ért el. A marne-i csatában, Morhange-nál Joffre marsalltól átvette a IX. sereg parancsnokságát, és megállította a németek előrenyomulását. 1914-1916 között rábízták az egyesített francia-brit-belga haderőkből álló északi hadseregcsoport parancsnokságát Flandriában. 1917 májusától a francia hadsereg vezérkari főnöki tisztségét töltötte be. Az ő feladata lett a hadműveletek stratégiai irányítása. Ennek során azt az elvet alkalmazta, hogy a különböző hadseregcsoportok követelésének ellenállva tartalékot képzett, és nem áldozott Fel minden egységet az állóháború poklában. A németek pikárdiai áttörése után, 1918 márciusában Focht - immár marsalli rangban - a nyugati antant haderő főparancsnokának nevezték ki. Ő hagyta, hogy a németek előrenyomuljanak, ezzel voltaképpen feltámasztotta a mozgóháborút, ami egyetlen módja volt a háború megnyerésének.
Foch nevéhez fűződik az antanterők utolsó sikeres offenzívája, amely kikényszerítette a német kapitulációt. 1918. november 11-én az ő parancsnoki vonatán írta alá a német delegáció Compiégne-ben a fegyverszünetet. Az 1919-1920-as párizsi békekonferencián részt vett a katonai határozatok megfogalmazásában és meghozatalában. Versailles után azt a jövőbe látó megjegyzést tette, hogy „Ez nem béke, ez húsz évre szóló fegyverszünet!”
Foch történelmi műveket is publikált: A háború elvei (1903); Hadvezetés (1904). Megjelentette Emlékiratok című könyvét, amelyben saját ténykedését igyekezett bizonyítani. 1929-ben, Párizsban halt meg.
