Elie Wiesel

(1928 - )

Magyar származású Nobel-békedíjas író, a holokauszt-túlélő Eli (Eliezer) Wiesel.
Máramarosszigeten született 1928. szeptember 30-án, ortodox zsidó családban. Édesapja Magyarországról származott, ezért anyanyelve, a jiddis mellett magyarul is kitűnően beszélt. Tizenkét éves korában apja héber tanárt fogadott mellé, akinek nyelvtankönyvét kívülről megtanulta. Középiskoláit szülővárosában magántanulóként kezdte. A II. világháború idején, amikor Észak-Erdély újra Magyarország része lett, a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvû zsidó felekezeti gimnáziumba járt. Emellett vallási tanulmányokat is folytatott a máramarosszigeti haszid zsidó közösség zsinagógájában. Tizenöt évesen családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahonnan a monowitzi, majd a buchenwaldi táborba került. Szülei és hat éves húga nem élték túl a borzalmakat, két nővérével a háború után Franciaországban találkozott újra.

1948-tól a Sorbonne-on filozófiát tanult, majd újságíróként egy tel-avivi lap párizsi tudósítójaként dolgozott. A Párizsban eltöltött évek alatt kezdett el könyveket írni elõször héber, majd jiddis, késõbb angol és francia nyelven is. Esszéi, novellái és drámái elsõsorban az európai zsidóság kiirtásáról szóltak. Ő használta elõször - mai értelemben - a holokauszt kifejezést.
1955-ben New Yorkba költözött. Amerikai állampolgárként ma is ott él, irodalmi, publicisztikai tevékenységet folytat, és tanít a Boston Universityn.

1986-ban Nobel-békedíjat kapott, mint "az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az idõkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára." Nem sokkal ezután feleségével megalapították az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért, amelynek a mai napig elnöke. Őt tartják a holokauszt történetének egyik legismertebb szakértõjének. 1978 és 1986 között a holokauszt-emlékbizottság elnöke volt.

Több nemzetközi díj és kitüntetés tulajdonosa, többek között 2001-ben megkapta a francia becsületrend nagykeresztjét. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.

1995-ben, amikor újra felkereste szülõföldjét, Elek Judit forgatókönyvíró-rendezõ dokumentumfilmet forgatott róla. A "Mondani a mondhatatlant - Elie Wiesel üzenete" nemcsak itthon, külföldön is sikert aratott.

Közel negyven könyvet írt, amelybõl több magyarul is megjelent: Az éjszaka (1956), A hajnal (1961), Az eskü (1973), Egy meggyilkolt zsidó költõ testamentuma (1980), Minden folyó a tengerbe siet (1995).