Vakmedve-korbácsolás és patkányheccelés – véres állatviadalok Shakespeare Angliájában
2017. január 31. 14:58
A 16-17. században, miközben kulturális reneszánsz zajlott le Angliában, és William Shakespeare megalkotta legnagyszerűbb darabjait, számos színházban a szórakozásnak egy kevésbé civilizált formája is nagy népszerűségnek örvendett. A kor egyik legnépszerűbb látványossága a medveheccelés (vagy medvegyötrés) volt, ám a szervezők borzok, kakasok és majmok bevonásával zajló viadalokat is rendeztek. A korabeli Angliában még a királyi udvar tagjai, többek között I. Erzsébet is részt vett olykor a borzalmas „előadásokon”.
Korábban
Véres játékok
Shakespeare Macbethjének utolsó színében a címszereplő egy ponton ezt mondja ellenségeinek: „Nem futhatok. Karóhoz kötve kell, mint medvének, a hajrát kiállanom.” Az előbbi mondatok a ma olvasója számára már nem sokat jelentenek, a korabeli közönség azonban könnyedén felismerhette benne a medveheccelésekre való utalást – olvasható a History cikkében. Sőt: sok, Shakespeare darabjait előszeretettel látogató londoni tartozott a közeli „medvekertek” védnökei közé, ahol kutyák, medvék, bikák, csimpánzok és más állatok harcoltak az életükért ordítozó tömegek előtt. A véres viadalok London nem túl jó hírű Bankside kerületében zajlottak, ahol számos arénában sor kerülhetett a mérkőzésekre. 1639-ben egy látogató így számolt be az egyik hangulatáról: „Ott hallhatod emberek ordítását, kutyák ugatását, medvék morgását és bikák bömbölését, amelyek egy vad, mégis természetes harmóniává állnak össze.”
Messze a legnépszerűbb sport a medveheccelés volt. A látványosság során a medvét egy gödörbe hajtották, majd lábánál vagy nyakánál fogva egy cölöphöz kötözték. Miközben a nézők éljeneztek és megtették tétjeiket, egy csapat kutyát – általában mastiffokat vagy buldogokat – engedtek be az arénába, hogy megtámadják a medvét. Robert Laneham, I. Erzsébet udvarának egyik hivatalnoka nagyon kellemes látványosságként emlékezett meg a „sportról”, amely általában addig folyt, míg a medve meg nem ölt néhány kutyát, vagy amíg őt nem terítették le a kutyaharapások.
Mivel a medvéket külföldön szerezték be, meglehetősen magas áron, igyekeztek biztosítani, hogy lehetőleg éljék túl a viadalt. Volt olyan medve, amely néhány küzdelem után kisebb híresség lett Londonban. Az állatoknak olyan neveket adtak, mint Mészfesték Ned, Fösvény Harry vagy Vak Bess. A Sackerson nevű medvét még Shakespeare A windsori víg asszonyok (újabb fordításban: A windsori víg nők) című vígjátékában is megemlítik: „Nekem az ételem, italom, oh: én láttam Sackersont szabadon, vagy huszszor, és megfogtam lánczánál fogva; de biztositom, az asszonyok annyira sivalkodtak és rikácsoltak hozzá, hogy pompás volt. Hanem valóban, az asszonyok ki nem állhatják; nagyon rossz hajlandósággal vannak az ily durva jószág iránt.”
A medveheccelés szokása Angliában a középkorig vezethető vissza, de a látványosság csak a 16. század közepére vált igazán jövedelmező üzletté, amikor Philip Henslowe, valamint a hozzá hasonló impresszáriók kifejezetten állatviadalok megtartására kerítettek el területeket a Temze déli partján. A hangos, véráztatta arénákban zajló viadalok rendkívüli népszerűek voltak, és nemsokára már a Globe-ban vagy a Rose-ban zajló színházi előadások legkomolyabb vetélytársaiként hivatkoztak rájuk.
A medveheccelés az angol dráma Shakespeare, Christopher Marlowe és Ben Jonhson nevével fémjelzett aranykora idején is ugyanolyan közkedvelt maradt mindent társadalmi réteg körében. I. Erzsébet is nagy medveheccelés-rajongó hírében állt, olyannyira, hogy egy alkalommal még a francia nagykövet tiszteletére is rendezett egy viadalt. I. Jakab pedig egyenesen akkora csodálója volt a kegyetlen előadásoknak, hogy privát küzdelmeket is rendezett, amelyekre a Tower menazsériából kölcsönzött jegesmedvéket és oroszlánokat.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
- Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
- Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
- Kilincs a túloldalon
- Az én 89-em
- Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?
- Filmre vették a németek a brit repülőgép-hordozó elsüllyesztését 10:35
- Nemcsak költő, nagy formaműveltségű műfordító is volt Dsida Jenő tegnap
- Előadásmódja miatt először csak kalózrádiók sugározták Tom Jones slágereit tegnap
- A Pártból is kizárták a reformokat szorgalmazó Nagy Imrét tegnap
- A kisantant létrejötte összekovácsolta a világháború veszteseit tegnap
- Egész nyáron változatos programokkal várják a látogatókat a Benczúr Kerti Estéken tegnap
- Rippl-Rónai József és Vaszary János képeit is megcsodálhatjuk a BTM új időszaki kiállításán tegnap
- Kezdetben barbároknak tartották a buddhista tanok terjesztőit tegnap