Sztálin kritizálásáért ítélték el először a hatóságok Szolzsenyicint
2019. február 12. 11:50 MTI
45 éve, 1974. február 12-én Moszkvában hazaárulás vádjával letartóztatták Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas ellenzéki írót, akit másnap kiutasítottak a Szovjetunióból.
Kép forrása: rferl.org)
Korábban
Szolzsenyicin 1918. december 11-én született az észak-kaukázusi Kiszlodovszkban, kozák értelmiségi családban. A rosztovi egyetem matematika-fizika szakával párhuzamosan az irodalom szakot is elvégezte, majd matematikát és csillagászatot tanított. A második világháborúban, 1941. októberétől tüzérként szolgált, többször kitüntették, előléptették. Mivel leveleiben bírálta Sztálint, a katonai elhárítás 1945. február 9-én letartóztatta, tárgyalás nélkül elítélték, nyolc évig raboskodott börtönökben, majd lágerekben. Itt is folyamatosan írt, papír helyett memóriájában rögzítve műveit. 1956-ban rehabilitálták, 1957-ben ismét tanári állást kapott.
1959-ben negyvenöt nap alatt írta meg Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényét, amely - művei közül elsőként - 1962-ben látott napvilágot a Novij Mir című folyóiratban. A szovjet koncentrációs táborok világát leplezetlen valóságában bemutató mű megjelenését személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsov, a párt akkori főtitkára engedélyezte.
Az olvadás időszaka Hruscsov 1964 októberi bukásával véget ért. A szovjet politikai klíma ismét fagyosra fordult, Szolzsenyicin műveit 1966 után már nem közölték a hivatalos sajtóban. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényeit szamizdatban adta ki, az így sokszorosított példányok kerültek ki Nyugatra, az író 1967-ben nyílt levelet intézett a cenzúráról a Szovjet Írószövetséghez.
A kényszermunka-táborok történetét, az áldozatok szenvedéseit bemutató A Gulag szigetvilág 1968-ban befejezett, majd Svájcba csempészett kéziratának első kötete 1973 legvégén, orosz nyelven jelent meg Párizsban. (A Gulag a Glavnoje upravlenyije iszpravityelno-trudovih lagerej, azaz a "Javítómunka-táborok Főigazgatóságának" orosz rövidítése. A szovjet Belügyi Népbiztosság, a hírhedt NKVD 1934-ben hozta létre a cinikus módon javító-nevelő intézménynek nevezett kényszermunkatáborok és börtönök kiterjedt hálózatát, ahol milliók raboskodtak, haltak meg.)
Szolzsenyicin 1945-ben, börtönbüntetése korai szakaszában (kép forrása: rferl.org)
Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor Szolzsenyicin 1974 januárjában szamizdatban közzétette "egy honfitárs kéretlen, nem szolgálati úton előterjesztett... javaslatait a nemzeti katasztrófa elkerülésére". A Szovjetunió vezéreihez címzett manifesztum többpártrendszert, valódi választásokat, pluralizmust követelt.
A "Szolzsenyicin-kérdést" már 1967-ben napirendjére tűzte a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az 1974-es manifesztum megjelenése után a viták a pártvezetésben már csak arról folytak, hogy a megzabolázhatatlan írót börtönbe vessék, száműzzék, kiutasítsák vagy "véletlen baleset" áldozata legyen. Végül Jurij Vlagyimirovics Andropov - a KB titkára, a PB tagja, a KGB vezetője - javaslatára a kiutasítás mellett döntöttek.
Szolzsenyicint 1974. február 12-én letartóztatták, a Legfelsőbb Tanács hazaárulás vádjával megfosztotta állampolgárságától, másnap felültették egy NSZK-ba tartó repülőgépre. Könyvét szocializmus- és kommunizmusellenes pamfletnek nyilvánították, az Írószövetség a kapitalizmus hívének, az imperialisták szálláscsinálójának, fasisztának, sovinisztának és népellenesnek bélyegezte.
Kép forrása: sevendaysvt.com
Az írónak Willy Brandt nyugatnémet kancellár politikai menedékjogot adott, de Szolzsenyicin néhány nap múlva Zürichbe távozott. Még ugyanebben az évben átvette 1970-ben kapott irodalmi Nobel-díját, amit négy esztendeje nem tehetett meg. 1976-ban az Egyesült Államokban telepedett le, ahol visszavonultan élt vermonti birtokán.
Száműzetése húsz évig tartott. 1989-ben a Szovjet Írószövetség megkövette, az őt állampolgárságától megfosztó döntést érvénytelenítették. Szolzsenyicin 1994. május 27-én tért vissza hazájába, ahol 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Egy év múlva megkapta a testület legmagasabb kitüntetését, a Lomonoszov aranyérmet, de elutasította a Szent András apostol érdemrendet, amelyet Borisz Jelcin orosz elnök adományozott volna neki. Humanitárius tevékenységéért 2007-ben a legmagasabb orosz állami kitüntetést, az Állami Díjat kapta meg. Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án hunyt el Moszkvában.
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
- „A világ legrégebbi vérét” őrizte meg a szibériai talaj egy újszülött őscsikóban 16:50
- Megkezdődött a Notre-Dame leégett tetejének befedése 15:06
- A húsvéti felkelés vérbe fojtása csak növelte az írek szabadságvágyát 13:56
- Nem hagyták jóvá az új Tolkien-filmet az író hagyatékának őrzői 12:55
- Egy évszázad elteltével sincs egyetértés az örmény népirtás körül 12:05
- Egy középkori porcelánmanufaktúra maradványait tárták fel Kínában 10:51
- 10 tény a középkori hóhérokról 08:24
- Einstein egy listát állított össze arról, hogyan viselkedjen vele a felesége tegnap
Múlt-kor Digitális Akadémia
