Ötezer éves ételmaradványokat azonosítottak a Kaukázusban

Edények Qaraçinarból (Forrás: A.Decaix, ANR SWEED, “Boyuk Kesik” & ANR KUR(A)GAN)

A kutatás középpontjában a Kura-Araksz-kultúra áll, amely a nevét a Dél-Kaukázus két fő folyójáról kapta. Ez a kulturális hagyomány a Kr. e. 4. évezred közepén bontakozott ki a Dél-Kaukázusban, majd néhány évszázad alatt hatalmas területen elterjedt Délnyugat-Ázsiában. Különlegessége, hogy nem nagyvárosi központokra és hierarchikus rendszerekre épült, hanem kisebb, háztartásokra szerveződő közösségekre.

Mit árulnak el a kerámiák?

A kutatók Azerbajdzsán területén, egy Qaraçinar nevű lelőhelyen feltárt 52 kerámiaedényt vizsgálták. Az edények belsejében megőrződött szerves maradványok alapján meglepően gazdag képet sikerült rekonstruálniuk az egykori étrendről. Kiderült, hogy a korabeli konyha jóval változatosabb volt, mint azt korábban feltételezték.

Bizonyítékok igazolják, hogy gyümölcs- és szőlőtermékeket, növényi olajokat és viaszokat, tűlevelűek gyantáit, valamint tejtermékeket és más kérődző állatokból származó zsírokat egyaránt előállítottak és fogyasztottak.

A vizsgálatok során a főzési technikákra utaló nyomokat is azonosították. Az edényekben kimutatható hőhatások arra utalnak, hogy rendszeresen készítettek meleg ételeket, és nem csupán nyers alapanyagokat fogyasztottak.

Az egyik legfontosabb alapanyag a tej volt, amelyet többféle módon hasznosítottak. Feldolgozták például sajt vagy más erjesztett termékek formájában. A kérődző állatokból származó zsírok szintén meghatározó részét képezték az étrendnek, ami arra utal, hogy az állattartás kiemelt jelentőségű volt.

A növényi eredetű összetevők közül a gyümölcsök (különösen a szőlő) fontos szerepet játszottak, főzéshez is felhasználták. A szőlőből erjesztett italok, feltehetően bor is készülhetett, amelyeket néha gyantával ízesíthettek.

Érdekes módon ezek az italok nem kizárólag a szűk elit kiváltságai voltak. A társadalom egyenlősége miatt szélesebb körben is hozzáférhetők lehettek, ami eltér a korabeli Mezopotámia gyakorlatától.

A kerámiákban talált gyantamaradványok arra utalnak, hogy a tűlevelű fákból származó anyagokat használták, például ízesítésre, de akár az ételek és italok tartósításához is.

Külön figyelmet érdemel a köles, amely ebben az időszakban inkább Közép-Ázsiára volt jellemző. Ennek az alapanyagnak a felbukkanása arra utal, hogy a térség nem volt elszigetelt, távolabbi kapcsolatok és cserefolyamatok is alakíthatták az étrendet.

A kutatás egyik érdekes megállapítása, hogy a különböző edénytípusok eltérő célokat szolgálhattak. Az egyszínű edényeket főzéshez használták, míg a vörös-fekete felületű polírozott edények inkább nyers tejtermékek, gyümölcs- vagy szőlőalapú italok fogyasztására lehettek alkalmasak. Az összkép egy olyan közösséget mutat, ahol az ételek változatossága a mindennapi élet része volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?