Margat – a keresztesek sokáig bevehetetlen vára, amelyet magyar régészek tártak fel

A „meglepetések vára”

Margat méltóságteljes falait számos jelentős középkori személyiség megszemlélhette. 1188 nyarán Szaladin szultán itt vonult el seregeivel, két évre rá Oroszlánszívű Richárd flottája Margat kikötőjénél érte el először a Szentföld partjait – később pedig az angol uralkodó ide záratta be Ciprus önjelölt bizánci királyát, Komnénosz Izsákot. A vár 1285-ig sikerrel állta az összes muszlim ostromot, és az itteni helyőrség erejét jól mutatja, hogy hosszú ideig a távoli Homsz és Hama szultánjai, valamint a rettegett asszaszinok is évjáradékot fizettek neki. Margatot a szentföldi latin birtokok végleges elvesztése előtt 6 évvel, 1285 közepén többhetes ostrom után adták fel a felmentésben nem reménykedhető lovagok. A keresztesek kiűzését követően a vár stratégiai szerepe nagymértékben csökkent, majd megszűnt. A várhegy északi felén elhelyezkedő kis falu utolsó lakóit 1958-ban költöztette ki a Régészeti Főigazgatóság, de az első régészeti feltárások csak 2007-ben kezdődtek meg.

A szerzetesi fogadalmat tett johannita lovagok számára az erődítmény szíve a belsővár közepén magasodó kápolna volt, amely a korszak egyik legméretesebb vártemplomának számított. A lovagrendi építkezések során az erőd korábbi épületeinek zöme lebontásra került, ezért nagy jelentősséggel bírnak a magyar misszió kutatói által 2007 őszén készített földradar-felmérés képei, amelyeken egy, a kápolna padlója alatti korábbi épület sarka vehető ki. A kőlapok felszedése után nyilvánvalóvá vált, hogy késő-oszmánkori kincskeresők már megelőzték a régészcsapatot. A több mint másfél méteres mélységben egy többször megújított habarcspadlójú épület körvonalazódott, amely – méretéből következtetve – valószínűleg a Mazoir-család nagyterme volt.

A templom apszisában is vizsgálatok kezdődtek, s a misszió freskókutatói számára a késői vakolatrétegek szisztematikus eltávolítása után hamarosan megjelentek a középkori ecsetvonások. Bár az itt feltárt freskóciklus jóval töredékesebb, mint a korábban meglelt pokol- és mennyországjelenetek, az biztos, hogy ezt is európai mesterek készítették, s hogy egy része a Johannita lovagrend névadójának, Keresztelő Szent Jánosnak a lefejezését ábrázolja.

A vár keleti-északkeleti végét határoló hatalmas boltozott csarnokokban végzett ásatások először a várkonyhát és annak sütőkemencéit tárták föl, majd további két, különösen jelentős méretű kemencét, amelyek közül az egyiknek 5 méteres volt a belső átmérője a beomlása előtt. A romok elbontása során előkerült egy macskacsontváz, amely arra utalt, hogy a kemence már jó ideje használaton kívül lehetett, amikor a meggyengült boltozat összedőlt.

1. A „meglepetések vára”
2. Víz a bazalthegyen

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”