Vespasianus – A birodalom újjáépítője
2025. március 26. 12:06 Múlt-kor
Kr. u. 79 nyarán, alig két hónappal azelőtt, hogy a Vezúv kitörése hamuval borította be Pompejit, másik tragikus esemény rázta meg Rómát, Vespasianus császár váratlanul elhunyt súlyos gyomorbaj következtében. Bár halála lezárt egy rövid békés időszakot, uralkodása örökre beírta magát a történelembe: ő volt az, aki megépíttette Róma egyik legismertebb szimbólumát, a Colosseumot.

Vespasianus modern mellszobrának másolata (Forrás: Wikipedia / shakko / CC BY-SA 3.0)
Korábban
Vespasianus halála és egy korszak vége
Kr. u. 79. június 29-én halt meg Titus Flavius Vespasianus, akit súlyos láz és bélhurut gyötört. A mai orvosi nyelven egyszerűen krónikus hasmenésként azonosítható betegség Campaniában érte utol, ahol éppen nyaralt. Halálával véget ért az a rövid stabilitás, amely a hírhedt „négy császár évét” követte (Kr. u. 68-69), és amely időszakban Rómát az egymást követő uralkodók okozta zűrzavar jellemezte. Ugyanakkor Vespasianus halála a Flavius-dinasztia kezdetét is jelentette.
A birodalom építője
Vespasianus nevét nem csupán halála, hanem legjelentősebb építkezése őrizte meg az utókornak. Kr. u. 69-ben kezdte meg a Colosseum építését, amelyhez fia, Titus jeruzsálemi hadjárata során foglyul ejtett 12 000 zsidó rabszolga szolgált munkaerőként. A nagyszabású építkezést ráadásul nagyrészt a zsidó háború során szerzett zsákmányból finanszírozták.

Josephus Flavius történetíró szerint Jeruzsálem Kr. u. 70-es elfoglalásakor mintegy egymillió ember vesztette életét. A túlélők ezreit rabszolgaként szétszórták a birodalom különböző részeire. Thomas A. Idinopulos kutató „Jeruzsálem” című művében úgy írja le sorsukat, hogy a túlélők sokszor irigyelték az ostrom során meghaltakat. Az erősebbeket Egyiptom vagy Szardínia bányáiba küldték, illetve Korinthoszba, hogy részt vegyenek egy, még Néró által elrendelt nagyszabású csatorna kiásásában.
A Colosseum építtetője élete utolsó napjait a Campaniában található Cotilia fürdőhely közelében fekvő villájában töltötte. A hely híres volt kristálytiszta és jeges vizéről, amelyről idősebb Plinius is megjegyezte, hogy bár jótékony hatással van a gyomorra és az ízületekre, mégis rendkívül hideg, szinte "harapja" a testet. Szomorú irónia, hogy épp ez a gyógyító környezet váltotta ki Vespasianus végzetes betegségét.
Császári kötelesség a halál árnyékában
Gaius Suetonius Tranquillus történetíró „A tizenkét cézár élete” című művében megjegyzi, hogy Vespasianus már Campaniában enyhe lázrohamokat kapott, de rögtön visszatért Rómába. Innen ismét útnak indult a reatai földek felé, a Latium szívében található, stratégiai helyzetű vidékre. Betegsége ekkor már súlyosbodott, és a túlzott hidegvíz-fogyasztás miatt a gyomra véglegesen meggyengült. Ennek ellenére hivatali teendőit egészen utolsó pillanatáig lelkiismeretesen ellátta.
A császár végül június 23-án gyengült le annyira, hogy már járni is alig bírt, ekkor mondta híres szavait: „Egy császárnak talpon kell meghalnia!” Július 9-én, segítői karjai között érte a halál.
Vespasianus öröksége és utódlása
Vespasianus 69 évesen, hét hónaposan és hét naposan hunyt el. Bár halála gyászba borította a birodalmat, uralkodásának emléke mégis kedvező megítélésű maradt a római polgárok körében. Suetonius beszámolója szerint a császár magabiztosan hirdette, hogy trónján kizárólag saját fiait fogadja el utódjainak. Utódául legidősebb fia, Titus lépett.
Suetonius külön kiemeli, hogy a római társadalomban rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak az isteni jeleknek. Vespasianus egyik álma éppen ilyen isteni jel volt, amelyben tökéletes egyensúlyban lévő mérleget látott. A mérleg egyik serpenyőjében Claudius és Nero álltak, a másikban saját fiai – ezzel sugallva, hogy uralkodásuk hossza megegyezik majd. Így született meg a Flavius-dinasztia, amely bár rövid életű volt, mégis mély nyomokat hagyott a birodalom történelmében.
Az abc.es cikke alapján.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
- Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
- Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
- Kilincs a túloldalon
- Az én 89-em
- Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?
- A csata, ami megmentette Angliát: II. Henrik titkos győzelme 12:11
- Királyi kastélyból lett múzeum a Louvre 11:16
- Különös középkori gyógymódok: menyéthere és varázsigék 09:05
- Jön a részleges napfogyatkozás, mi pedig jövünk az ehhez kapcsolódó mítoszokkal tegnap
- Szent Teréz teste több mint 400 év után is épségben: tudósok vizsgálják a csodát tegnap
- Átírja a múltat a nemek szerinti régészet? tegnap
- Álom és rémálom között – A Tanácsköztársaság árnyékában tegnap
- Véres billentyűk: Az elefántcsont-kereskedelem rejtett ára tegnap