Különös, mai szemmel embertelen szokások tartották fenn az azték társadalom rendjét

Szerencsejátékon elbukott szabadság

Az azték társadalom két részre tagolódott: nemesekre, valamint közrendűekre. Bár a nemesek mindössze az azték népesség 5–10 %-át tették ki, a földek mellett a legfontosabb kormányzati, valamint katonai pozíciók is a kezükben voltak. Kiváltságaikat törvények rögzítették.

Az utcán csatangoló nemeseket nem volt nehéz beazonosítani. Színes gyapotköpenyük és tollkoronájuk, csillogó nemesfémekből (arany, jáde stb.) készült ajak- és füldíszeik láttán otthonában valószínűleg naponta több ezer közrendű lakos emlékezett meg róluk cifrább kifejezések kíséretében.

Az előkelők öltözködésénél már csak villáik voltak hivalkodóbbak. Egyes, többek között gőzfürdővel, ceremóniateremmel és raktárhelyiséggel felszerelt nemesi paloták több mint egy hektárnyi területen terültek el, ahol a férfiaknak és a feleségeknek külön épületrész állt rendelkezésre, és még az ajtófélfák is cédrustól illatoztak.

Ezzel szemben a közrendűek a városok szélén épített, gyakorlatilag csak alvásra használható házaikban laktak. A feleségek a nemeseknek adóként juttatott gyapotköpenyeket, quachtlikat szőttek, elvégezték a ház körüli munkákat, és ők vitték a terményt a piacra értékesíteni. A férfiak általában a földeken dolgoztak, sokszor pedig harcba hívták őket.

A közrendűek legalsó rétegét a rabszolgák alkották. Rabszolgasorba többféleképpen is kerülhetett az ember. Gyakori volt a szerencsejáték miatt történő eladósodás. Az aztékok a köztereken a mai táblás játékokhoz hasonló patollival, valamint a közép-amerikai labdajátékkal, a tlachtlival múlatták az időt, a nézők pedig aranyban, jádéban, vagy akár a kvézál madarak színes tollaiban is fogadhattak a győztesre. Annak, aki veszített, sokszor nem maradt más lehetősége, mint rabszolgának állni.

Előfordult, hogy valaki önként mondott le szabadságáról, mert nem tudta eltartani magát és családját. A rabszolgasors azonban nem feltétlenül szólt örökre. Volt, aki csak néhány évre került alárendelt helyzetbe, a rabszolgák utódainak szabadságát pedig törvény garantálta.

1. Város a mocsárban
2. Szerencsejátékon elbukott szabadság
3. Kereskedő kémek
4. A chilifüst nevelő hatásai
5. Emberbőr ruha és gyermekáldozat

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére