Kettészelte a német társadalmat a törvény, amely meghatározta, hogy ki számít zsidónak

Az 1871-ben létrejött egységes Német Birodalom alkotmánya a zsidókat egyenrangú állampolgárnak nyilvánította, de a német társadalmat áthatotta az antiszemitizmus. Adolf Hitler a balsikerű müncheni sörpuccs után a börtönben diktálta le a nézeteit és programját összefoglaló, 1925-26-ban megjelent Mein Kampf című könyvét. Hitler ebben a németség fő ellenségének a zsidóságot és a marxizmust nevezte meg, utóbbi mögött a Szovjetunió mellett a zsidókat is látni vélte.

Amikor Hitler 1933. január 30-án elfoglalta a kancellári tisztséget, Németország 67 milliós lakosságából mintegy félmillió volt zsidó, jelentős részük asszimilálódott, német nyelven beszélt, és hazafias érzelmektől fűtve harcolt az első világháborúban. Mindez nem sokat számított: szinte azonnal antiszemita incidensekre került sor, a boltok és nyilvános helyek bejáratain megjelent a „Zsidók nem kívánatosak” felirat. Bojkottot hirdettek a zsidó üzletek ellen, korlátozták a zsidók arányát a felsőoktatásban, megkezdődött a zsidó tisztviselők elbocsátása, a zsidók kiszorítása a szellemi és művészeti pályákról. Hitler azonban csak 1935 nyarán döntött az antiszemita intézkedések törvénybe iktatásáról - ezt addig leginkább az hátráltatta, hogy a hosszú német-zsidó együttélés és az asszimiláció miatt nehézségekbe ütközött annak meghatározása, ki tekintendő zsidónak.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) VII. birodalmi kongresszusa 1935. szeptember 10-én kezdődött meg Nürnbergben, ezzel egy időben (1543 óta először) a városban ülésezett a Birodalmi Gyűlés, a Reichstag is. A Führer szeptember 13-án váratlanul úgy határozott, hogy a rendezvényen kell kihirdetni „a birodalmi polgári törvényt” és „a német vér és becsület védelmére” hozott törvényeket. Mivel a jogszabályok megszövegezésére csak két nap maradt, a Berlinből lóhalálában érkező szakértők az étkezések közben papír híján menükártyákra írták le a szöveget.

A nürnbergi törvényeket 1935. szeptember 15-én Hitler hozta nyilvánosságra. A Führer akkor azt állította, a törvények „szilárd alapot teremtenek a német nép és a zsidóság közti elviselhető kapcsolatokhoz”. Mindez persze csak a külvilágnak szánt megtévesztés volt, mert a törvények lényegében kizárták a Hitler által „parazitának” minősített zsidókat a német társadalomból.

Az állampolgárságról szóló jogszabály értelmében csak „német vagy rokon vérű” (Deutschblütiger) egyén minősült az állampolgári jogok teljességét élvező „birodalmi polgárnak” (Reichsbürger), minden más kategóriához tartozók csak „az állam alattvalói” (Staatsangehörige) lehettek. A német „vér és becsület védelméről” alkotott törvény megtiltotta a házasságot a zsidók és a német vagy rokon vérűek között, és házasságon kívüli nemi kapcsolatukat is bűncselekménynek minősítette. A zsidók 45 évnél fiatalabb német nőt nem alkalmazhattak, a nemzeti színeket nem használhatták, az éppen a pártnapokon hivatalos német lobogóvá tett horogkeresztes zászlót nem vonhatták fel.

A hosszas viták után megszületett végrehajtási utasítás szerint automatikusan zsidónak minősült, akinek mind a négy vagy a négyből három nagyszülője zsidó volt, függetlenül attól, hogy az illető minek tartotta magát, illetve gyakorolta-e az izraelita vallást. Ha valakinek két nagyszülője volt zsidó, ő első fokú „keverék fajúnak” (jüdischer Mischling ersten Grades), azaz félzsidónak számított, de ha gyakorolta a zsidó vallást, avagy ha házastársa zsidó volt, akkor zsidónak minősült. A másodfokú „keverék fajúak” (jüdischer Mischling zweiten Grades), akiknek csak egy nagyszülőjük volt zsidó, lehettek birodalmi polgárok, és elvben házasodhattak árjákkal, de ez a gyakorlatban igen nagy nehézségekbe ütközött. A „Mischling”-nek minősítettek kérhették mentesítésüket a törvény alól, a kevés számú ilyen döntést a legtöbbször Hitler személyesen hagyta jóvá.

Az egyebek között a magyar zsidótörvényekhez is mintául szolgáló nürnbergi törvények elfogadása után a zsidók üldözése egyre erőszakosabb formákat öltött, de Németországot még elhagyhatták, igaz, ilyenkor szinte teljes vagyonukat elvette az állam. 1938-ban aztán egy rendeletáradattal kiiktatták őket a közéletből, s 1938. november 9-én, a hírhedt Kristályéjszaka után vagyonuk mellett már életük is veszélyben forgott. A valóságban régen megkezdett „végső megoldásról”, az európai zsidóság kiirtásáról, a holokauszt megvalósításáról 1942 januárjában döntöttek.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek