„Így éltem túl a hirosimai atombomba robbanását”
2017. február 28. 08:26
„Amikor felébredtem, a fejem vérzett, és több mint 30 méterre voltam az otthonomtól, legalábbis attól, ami maradt belőle. Sötét felhőt láttam az égen, a földön pedig minden lapos volt és égett – a láthatáron egyetlen ház sem állt már. Körülöttem mindenhol hisztéria uralkodott. Az emberek szörnyen megégtek. Mindenki vizet és a rokonait kereste. Több ezer holttest volt a földön szétszórva” – olvasható a The Telegraph-ban Csiszako Takeoka hirosimai túlélő megrázó visszaemlékezése, amely többek között majd Sasha Maslov Veteránok: A II. világháború arcai című könyvében lesz olvasható.
Korábban
„1945. augusztus 6-án reggel végeztem az éjszakai műszakkal a helyi gyárban. A következő napra szabadságot kaptam, és azt terveztem, hogy a barátaimmal a közeli Mijadzsima hegyekbe megyünk kirándulni. Azt beszéltük meg, hogy 8.15-kor találkozunk az állomáson, ám mikor indultam volna, és kinyitottam a bejárati ajtót, egy hatalmas robbanás tárult a szemem elé, majd a detonáció következtében az eszméletemet vesztettem. Csak később tudatosult bennem, hogy maga az atomrobbanás valójában 3 kilométerrel odébb volt.
Amikor felébredtem, a fejem vérzett, és több mint 30 méterre voltam az otthonomtól, legalábbis attól, ami maradt belőle. Sötét felhőt láttam az égen, a földön pedig minden lapos volt és égett – a láthatáron egyetlen ház sem állt már. Körülöttem mindenhol hisztéria uralkodott. Az emberek szörnyen megégtek. Mindenki vizet és a rokonait kereste. Több ezer holttest volt a földön szétszórva.
Elmentem a gyárhoz, azonban ott egyetlen munkatársamat sem találtam már élve, így elindultam megkeresni édesanyámat, aki nővérként dolgozott a helyi kórházban. Amikor megérkeztem, rengeteg halottat láttam, mindannyian olyan borzasztóan meg voltak égve, hogy esélytelen volt felismerni az arcukat. Hat napon át kerestem őt a városban, végül az iskolában találtam meg, ahol menedékre talált.
A nevén szólítottam. A hangja nagyon gyenge volt, de szólt hozzám. Az eltelt hat napban nem jutott vízhez, a szemét pedig kötszerek borították. Szereztem egy kiskocsit, ráfektettem, és hazatoltam. Rendkívül sok légy volt rajta, három napba telt, amíg teljesen megtisztítottam tőlük. A szomszédok örömmel látták őt, segítettek nekem leszedni a szeméről a kötéseket. Csak ekkor vettem észre, hogy a szemei csúnyán megégtek, a szemgolyói pedig épphogy nem estek ki a koponyájából. Semmi gyógyszerünk nem volt, nem tudtunk rajta segíteni.
Dühös voltam. A gyilkos bomba egyszerre irtott ki 80 ezer embert. Nem tudtam megbocsátani az Egyesült Államoknak. Amerikába akartam menni, hogy harcoljak, de nem volt rá pénzem. A háború után Japán annyira a padlón volt, hogy senki sem jött segíteni nekünk Hirosimába. Kis házikókat barkácsoltunk fából, a folyó vizéből csillapítottuk szomjunkat, azonban sehol sem találtunk ételt, így füvet ettünk, hogy túléljük.
Édesanyámat végül egy másik kórházba vittem. Az orvosok addigra már éhen haltak, az egyetlen ember, akinek megfelelő szakképesítéssel bírt, az az állatorvos volt. Azt mondta, el kellene távolítanunk anyám szemeit, ám mivel nem voltak meg a megfelelő eszközei, egy kést használt. Mindig emlékezni fogok anyám kiáltásaira. Szerencsére túlélte, és még sok évig velünk volt.
A tapasztalat pokoli volt. Eltökéltem, hogy a háború sohasem ismétlődhet meg, a béke követe lettem. Az 1960-as években jutottam el Amerikába, ahol az ENSZ egyik New York-i ülésén találkoztak az egyik olyan férfival, aki segített az atombomba megalkotásában. Bocsánatot kért. Azt mondta, egyáltalán nem tudta, mekkora pusztításra képes a bomba. Miután ez nyilvánvalóvá vált számára, abszolút háborúellenes lett.
Máig imádkozom a békéért az egész világon. A fegyverek gonosszá teszik az embereket. Nem kell mindig harcolnunk.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
- Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
- Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
- Így került Erdély 100 éve a románokhoz
- Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
- Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
- Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai
- Még a hóhér sem bírta a király elleni merénylő vallatásának látványát 18:05
- Egyre súlyosbodó betegsége ellenére haláláig alkotott Alphonse Daudet 16:05
- A Városliget arculatához is hozzájárult az ezeréves Magyarország megünneplése 15:05
- Főleg regényeket írt, a köztudat mégis egy musicalhez köti Sólem Áléchem nevét 14:20
- A magyar kultúrával ismerkedhettek a washingtoni magyar nagykövetség rendezvényére érkezők 11:20
- A gyilkossági kísérlet után nem sokkal megbocsátott merénylőjének II. János Pál pápa 08:20
- A világ legcsúszósabb anyagaként döntötte meg a Guinness-rekordot Plunkett találmánya tegnap
- Elutasította a kitüntetéseket a modern betegellátás úttörője, Florence Nightingale tegnap