Amerikában születtem, de magyar közösségben nevelkedtem, ugyanis Cleveland városa, ahol már ötven éve lakom, tele van magyarokkal. Található itt több magyar templom, hentes, cukrász, hétvégi iskola, cserkészcsapat, de múzeum és hagyományőrző regöscsoport is. Szüleim hatéves koromban vittek el először cserkészfoglalkozásra, ahol sokat táboroztunk, és népdalokat énekeltünk. Ahogy cseperedtem, feltűnt, hogy a cserkészek közül valaki épp megérkezik a katonai szolgálatából, vagy éppen oda vonul be. Köztük a bátyám is, ezért egyre inkább úgy tűnt, mintha nagyon erős lenne a katonai hagyomány a városunk magyarjai között. Elvégeztem az egyetemet, angol és német szakos középiskolai tanár lett belőlem, és később saját gyermekeimet is beadtam cserkésznek, hétfőnként magyar iskolába hordtam őket. Ekkor eszembe jutottak azok a clevelandi magyar fiúk, akik az amerikai haderőben szolgáltak. Elkezdtem vezetni egy listát: előbb feljegyeztem rá tíz nevet, amiből lassan húsz lett, végül pedig negyven. Aztán körbeadtam az ismerőseimnek, a névsor pedig egyre csak növekedett.

A református templomban egy szerény, csendes, udvarias, visszafogott ember, Csia Pali bácsi volt a hittantanárom. Felhívtam őt, és kikérdeztem katonai szolgálatáról (a második világháború menekültjeként érkezett Amerikába, 1955-től 1959-ig volt besorozva a műszakiakhoz). Említette, hogy jóval a leszerelése után, 1963-ban két civil kereste fel, és megkérték, hogy vegyen részt egy három és fél hónapos kelet-európai kiképzésen, amelyet katonák tartanak civileknek. Hírszerzés, felderítés, ejtőernyős ugrás, robbantás, rádiózás és egyéb katonai témák kerülnek majd terítékre. A vasfüggöny mögötti egyéni bevetésről is szó volt, de végül sose hívták vissza.

Meglepődtem. Ez a szerény, udvarias, kedves bácsi fiatal korában vagány katona volt? És ahogy tovább kutattam, több olyan clevelandi magyarral beszélgettem, akiket a katonai szolgálatuk után ugyanígy kerestek meg. Egyikőjük friss házas volt, és nem akarta a mennyasszonyát hónapokra otthon hagyni. Egy másik kitörte a bokáját az ejtőernyős kiképzés alatt, emiatt kiesett a programból.

Hidegháborús bevetések és gyakorlatok

Ám Zolnay Mátyást – elmondása szerint – a CIA ejtőernyős hírszerzőként vetette be Magyarországon 1963 tavaszán és 1964 nyarán. Mindkét alkalommal magyar ruhát viselt, orosz rádiófelszerelést kapott, de tilos volt szülővárosába, Kunszentmártonba mennie, nehogy valaki ráismerjen. A Dunántúlon vegyült el a lakosság között először négy hónapig, másodszor pedig néhány hétig.

Kihozatala az úgynevezett skyhook módszerrel történt. Ez abból állt, hogy egy csomagot dobtak le neki egy katonai repülőből, amely egy hosszú kötelet, egy hámot és egy felfújható léggömböt tartalmazott. Ő héliummal töltötte meg a léggömböt, majd felengedte, felvette a hámot, és várt. Ekkor ismét arra jött a repülő, amely az orra végén lévő ipszilonnal elkapta a kötelet, majd egy csörlő segítségével felhúzta a rajta csüngő Mátyást, és hazarepült vele.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. ősz számában olvasható.