Hosszú időre feledésbe merültek az Európa műkincseit megmentő szövetséges kommandó érdemei

Nem minden alapot nélkülöző félelem

Vezérüket követve a náci elit számos tagja vált lelkes műgyűjtővé, élükön a rezsim második legbefolyásosabb emberével, Hermann Göringgel. A műkincsvadászat terén a hatalom- és élvhajhász birodalmi marsall komoly konkurenciát jelentett Adolf Hitlernek. Ügynökei olyan jól végezték a begyűjtő munkát, hogy a Luftwaffe vezér kollekciója már 1938-ban túlszárnyalta a Führerét.

„Régebben egyszerűen csak fosztogatásnak nevezték, de ma már sokkal kifinomultabb nevekkel illetik a dolgokat. Ugyanakkor én kijelentem, hogy mindent kifosztok, és mindent viszek, amit látok!” – vallott színt egy ízben nagy plénum előtt Göring. Ezt az egyenes beszédet nehéz volt nem úgy értelmezni, aminek ő is szánta: a nácik korlátlan igényt tartanak Európa mozdítható műkincseire.

Az Alfred Rosenberg vezetésével kifejezetten erre a célra létrehozott Einsatzstab (műveleti csoport) már 1940 októberétől tevékeny gyűjtögetésbe kezdett az elfoglalt területeken.  „Módszeresen átkutattunk minden raktárt, valamint a szökevény zsidó emigránsok művészeti javainak titkos rejtekhelyeit. Az állományomba tartozó művészettörténészek tudományos szempontok szerint osztályozták a teljes művészeti anyagot. Hamarosan végzünk a munkával, és az átfogó katalógust rövidesen megküldöm Önnek!” – áll Rosenberg 1941 márciusában Hitlerhez írott levelében.

Bár a bécsi Képzőművészeti Akadémiára nem jutott be, Hitler soha nem vesztette el vonzalmát a festészet és a művészetek iránt, így hatalomra kerülve szorgalmasan gyarapíthatta gyűjteményét. Nagyra törő világuralmi tervei mellett a náci diktátor egy grandiózus művészeti múzeum megteremtéséről álmodozott.

A germán faj magasabbrendűségét hirdető „Führermuseum” helyét szülővárosában, Linzben jelölte ki. A múzeum anyagának – amelynek gerincét magángyűjteménye adta – összegyűjtését a drezdai Művészeti Galéria igazgatójára, Dr. Hans Posséra bízta. A művészettörténész tevékenysége csak a német területekre korlátozódott, a külföldi műkincseket a Rosenberg-kommandónak kellett felkutatnia és begyűjtenie.

A műalkotások tekintetében a Harmadik Birodalom vezetői azonban rendkívül „finnyásnak” bizonyultak, mélyen megvetették a XX. századi modern művészeti irányzatokat, így Picasso, Kandinszkij, Matisse, Cézanne, Chagall és Van Gogh műveit is. Az utált és „elfajzottnak” nevezett műremekek egy része (több ezer festmény, rajz és szobor) hamuvá égett egy propagandisztikus célokat szolgáló, berlini náci rendezvényen, a többit pedig a műkincspiacon értékesítették.

1. Pánik Pearl Harbor után
2. Nem minden alapot nélkülöző félelem
3. Parancs helyett ajánlások
4. Sóba rejtve
5. A megkésett elismerés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről