Halálos eszközökkel is védték szeretteiket a hullarablóktól a 19. századi családok
2021. február 19. 18:51 Múlt-kor
Örök dilemma a jogalkotásban, hogy az ember meddig mehet el tulajdona, illetve értékei védelmében. Ezek az értékek nem mindig jelentenek vagyont vagy értéktárgyakat – egy családtag vagy szeretett ismerős holtteste, illetve végső nyughelyének háborítatlansága is jelenthet megvédendő értéket, míg egy frissen eltemetett hulla egyesek számára kívánatos – és pénzzé tehető – zsákmányt. A két érdek ütközésének frontvonalán egy különös találmány is létrejött.
Korábban
Egyszerű, de halálos
A 18. és 19. században a hullarablás jelensége komoly gond volt Nagy-Britanniában és az amerikai gyarmatain, illetve később az Egyesült Államokban egyaránt. Mivel a sebészek és orvostanhallgatók kizárólag kivégzett elítélteken, illetve (a ritkaságszámba menő) önkéntes donorokon végezhettek boncolást, ezekből pedig aligha állt rendelkezésre elegendő, hamar felvirágzott az illegális hullakereskedelem.
A hullarablókat a korabeli angolban „feltámasztóknak” (resurrectionist) nevezték, tevékenységük pedig számos, a sírok védelmét célzó találékony fejlesztést is eredményezett. Az egyik legkülönösebb ezek közül a „temetői puska” néven ismert eszköz volt.
Az eszköz egy, a korabeli fegyvertechnológiának megfelelően kovás gyújtású tűzfegyver volt, amely egy körbeforgatható talpon foglalt helyet a védeni kívánt síron vagy valahol mellette. A sütést a megszokott elsütőbillentyű helyett egy tolólap biztosította, amelyet a legtöbb fennmaradt példányon egy három gyűrűben végződő rúd mozgatott.
A három gyűrűhöz lehetett kötözni a zsinórokat, amelyekre – taktikus elhelyezésüket követően – rálépve, vagy megfelelő erővel hozzájuk érve a betolakodó maga felé irányította a fegyver csövét, és el is sütötte azt.
Mivel az éjszaka, a sötétben dolgozó „feltámasztók” aligha vehették észre a botlódrótokat a sötétben, logikus, hogy az eszközök igen hatékonyan működhettek. Mivel korántsem precíziós eszközökről volt szó, az esetek többségében söréttel töltötték őket, amelyet rövid csövükből viszonylag nagy szórással repíthettek ki, nagyobb eséllyel találva el a betolakodót. Maradtak azonban fenn beszámolók apró kövekkel, illetve – egyfajta nem-halálos opcióként – egyszerű konyhasóval töltött „temetői puskákról” is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2014
- Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
- Az embermentő Jane Haining
- Mi történt Kamenyec-Podolszkijban?
- A bundázás egyidős a futballal
- A hét törpe kalandjai Auschwitzban
- A kóser konyha különlegességei
- Hogyan kampányoltak a római politikusok?
- A numerus clausustól a numerus nullusig
- Így temettük el "Kossuth apánkat"
- Először még sikerült megmenekülnie a hamis iratokkal Adolf Eichmannak 12:30
- Gyökereit kutatva vált Bob Marley azzá, akit a világ ma is ismer 10:35
- Ferenc Józsefet is elkápráztatta a Lumière testvérek mozgóképelőadása tegnap
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot tegnap
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére tegnap
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány tegnap
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája tegnap
- Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye is megtekinthető a PIM kiállításán tegnap