Gyilkos szárazság - hét súlyos aszály a történelemből

Az emberiség történetében évmilliók óta meghatározó szerepet játszanak a természeti katasztrófák. Az árvizek, jégesők, pusztító viharok, tornádók és hurrikánok olykor tömegeket kényszerítettek teljes életmódváltásra, vagy adott esetben addigi lakhelyük elhagyására. A szokásosnál jóval szárazabb időszakok az őskor óta számtalanszor keserítették meg az emberek életét, és – mint az alábbi listából is látható lesz – mind a mai napig történelemformáló erővel bírnak.  

A szubszaharai Afrika kiszáradása

A kutatók a világ egyik legnagyobb és legmélyebb tavából, a Nyasza-tóból nyert üledékmagok segítségével 2007-ben megállapították, hogy a szubszaharai Afrika területét kb. i. e. 133 ezer és i. e. 88 ezer között súlyos aszályok sorozata sújtotta. Ebben az időszakban annyira ritkán esett az eső, hogy a tó vízszintje több mint 600 méterrel lett alacsonyabb, a korábban buja növényzetű erdők pedig kiszáradt cserjésekké zsugorodtak. A szakemberek szerint a hosszan tartó szárazság után beköszöntő valamivel esősebb éghajlat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek korai ősei úgy döntöttek, hogy Afrikát elhagyva meghódítják az egész világot.

A civilizációgyilkos aszály

A Nílus deltájának üledékét vizsgálva a tudósok megállapították, hogy miközben 4200 évvel ezelőtt a láppollen mennyisége csökkenésnek indult, a faszén mennyisége növekedett, amiből a kutatók arra következtettek, hogy ebben az időszakban szárazság sújtotta a területet. A szakértők szerint a szárazságnak az Óbirodalom (ebben az időszakban készültek el többek között a gízai piramisok) hanyatlásában is komoly szerepe volt. Feltételezések szerint a szárazság nem csak Egyiptomot érintette: több, nagyjából ebben az időszakban, vagy valamivel később válságba kerülő – többek között a Harappa, a minószi, valamint a mezopotámiai subir – civilizáció hanyatlásához is hozzájárult.

A maják veszte

A nagyjából az i. sz. 250-től a 9. századig tartó ún. klasszikus időszak alatt a maják monumentális kővárosokat építettek fel Mezoamerikában, miközben többek között matematikai, csillagászati és mezőgazdasági megfigyelésekkel gazdagították az emberiség tudását. A maja birodalom azonban idővel szétesett, amiben szinte bizonyos, hogy az aszály is szerepet játszott. Számos kutatásból kiderült, hogy a területen a 7. és a 11. század között csak nagyon kevés eső esett, és hogy a 760 és 910 közötti időszakban a városokból történő tömeges kivándorlás nagyjából egybeesett a legszárazabb évekkel. A szakértők állítása szerint az aszály hatását az instabil politikai helyzet, a folyamatos háborúskodás és a talajerózió is felerősítette, és az imént említett tényezők együttesen vezettek a birodalom bukásához.

Amikor porfelhő borította be az USA-t

Az 1930-as években amellett, hogy a nagy gazdasági világválság is megkeserítette az amerikaiak életét, egyébként sem könnyű helyzetüket a Nagy Síkság területeit 1931-től kezdve gyakorlatilag az egész évtizedben sújtó aszály is súlyosbította. A síkságot ezekben az években ráadásul gyakran hatalmas porfelhő borította be, amely sötétté változtatta az eget, és jelentős népvándorlási hullámot indított meg az ország természeti erők által kevésbé sújtott részei felé. A csúcspontot az 1934-es év jelentette, amely a NASA szakemberei szerint a legszárazabb év volt Észak-Amerikában a 20. században. Két évvel később a becslések szerint akár 5000 amerikai, valamint 1100 kanadai állampolgár is életét veszthette a porviharok, valamint a elviselhetetlenségig fokozódó hőség hatásai következtében.

Jégeső és sáskajárás

Miközben Kína a második világháború borzalmaitól szenvedett, 1941-42-ben a hagyományosan az ország éléskamrájának számító Honan tartományban szélviharokkal, jégesőkkel és sáskajárással kísért szárazság pusztított. 1942-ben a tartomány azon részében, amely nem állt japán megszállás alatt, az átlagos érték negyedére csökkent a learatott gabona mennyisége. És ha még ez sem lett volna elég, a termény jelentős részét a hadsereg élelmiszer-utánpótlásának biztosítása érdekében be kellett szolgáltatni. Felütötte fejét az éhínség: a kínaiak gyakran arra kényszerültek, hogy fakérget és gyökereket egyenek. A lakosok közül becslések szerint 1943 végéig mintegy 3 millióan haltak éhen.

Ég a Yellowstone

Az Egyesült Államok lakóinak az 1950-es évektől kezdve egészen az 1980-as évek végéig nem kellett szembenézzen súlyos aszállyal. 1987-től 1989-ig azonban a Nagy Síkság északi részén található szójabab- és kukoricatermelő vidékeken nagyon kevés csapadék esett. Idővel a helyzet súlyosbodott, és az aszály keleti és nyugati irányban is egyre nagyobb területeket ért el. A szárazságért elsősorban 1988 nyarának szinte kibírhatatlan hőhullámait, valamint a térségben pusztító erdőtüzeket tették felelőssé. Egy erdőtűz a Yellowstone Nemzeti Parkban is hatalmas pusztítást végzett, így a parkot – története során először – be kellett zárni. A kutatók később kiszámolták, hogy az USA történetében ekkor költötték az addigi legtöbb pénzt – összesen 39 milliárd dollárt – egy természeti katasztrófát követő helyreállítási munkálatokra.

Aszály és polgárháború

Egyre több szakértő egyetért abban, hogy Szíria történetének legsúlyosabb, 2006 és 2010 között pusztító aszálya jelentősen hozzájárult az egyes becslések szerint már több mint 200 ezer emberéletet követelő polgárháború kitöréséhez. A mezőgazdaságból élők állatállománya elpusztult, földjeik pedig sivatagos területté váltak. Az aszály évei alatt mintegy 1,5 millió szíriai volt kénytelen a falvakból a városokba vándorolni. A kormányzat azonban ahelyett, hogy segítette volna a nehéz helyzetbe került embereket, csökkentette a támogatásuk mértékét. 2011-ben számos munkanélkülivé vált földműves csatlakozott az országot irányító Bassár el-Aszad elleni tüntetésekhez. Mint tudjuk, az események végül manapság is tartó polgárháborúba torkolltak.