Eredetileg Kínába készült misszionáriusnak az Afrikában „eltűnt” David Livingstone

2020. november 17. 10:59 Múlt-kor

„Európai szemek eddig még sohasem látták, de az angyalok repülés közben már biztosan gyönyörködtek ilyen csodás tájakban” – emlékezett vissza azokra a pillanatokra David Livingstone, amikor 1855. november 17-én meglátta a mai Zimbabwe és Zambia határán álló, az akkori brit uralkodóról Viktóriának elnevezett vízesést.

Korábban

Félszáz rabszolgát tartott és bennszülött hercegnőt vett feleségül a magyar kalandor
A nemzetközi elismerés és a fehér kisebbség uralma között kellett választania Rhodéziának
Egy méhraj is segített Német Kelet-Afrika védőinek megfutamítani a briteket 1914-ben

A szegény skót családban született Livingstone már tízéves korától egy pamutfonóban dolgozott napi 12 órában. Bár orvosi és teológiai végzettségével eredetileg Kínába készült misszionáriusként, 1840-ben hittérítőként Dél-Afrikába utazott, és szinte azonnal megkezdte azon területek felfedezését, ahova európaiak még nem jártak.

1843-ban egy oroszlánnal való találkozása során bal karja annyira súlyosan megsérült, hogy innentől kezdve már soha nem tudta használni a testrészt.

Sérülése ellenére felfedezőkedve nem ingott meg. Néhány évvel a Ngami-tó felfedezése után 1852-ben a kereskedelem, a kereszténység és a civilizáció terjesztésének reményében, a rabszolga-kereskedők pozíciói gyengítésének szándékával indult el a Zambézi felső folyásától a folyó torkolata felé.

1855 novemberében megközelítette azt a helyet, amelyet a bennszülöttek csak „mennydörgő füst” néven emlegettek. A felfedező ámulattal tekintett le a világ legszélesebb vízzuhatagának mélyére, amelyet 1856-ban Viktóriának nevezett el.

A felfedező később a Nílus forrásának kutatására indult, miután azonban jó ideje nem adott életjelet magáról, a New York Herald 1869-ben a példányszám növelésének reményében megbízta újságíróját, Henry Morton Stanley-t Livingstone felkutatásával.

Amikor Stanley 1871. november 10-én egy, a Tanganyika-tónál található kisvárosban rátalált a felfedezőre, a legenda szerint csak egy – az azóta már szállóigévé vált – kérdést tett fel: „Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”.

A kontinensen élete során több tízezer – egyes becslések szerint összesen 46 ezer – kilométert gyalogló Livingstone 1873-ban halt meg maláriában és vérhasban. A szívét egy fa alatt temették el halála színhelyének közelében, testét pedig a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.