Epikurosz olyan filozófiát alkotott, amely nem taszította ki a rabszolgákat, a nőket és más kívülállókat sem

2025. március 21. 16:05 Múlt-kor

Ma sokan az epikureizmust a hedonista élvezetkereséssel azonosítják, Epikurosz valójában nem ezt tanította.

A görög lakomáknak (szümposzionnak) megvoltak a saját hagyományaik. A képen Anselm Feuerbach elképzelése látható, arról, hogy zajlott egy ilyen ünnepség.

Korábban

Ha valaki a könyvesboltok filozófiai részlegét böngészi, valószínűleg számos írást talál a sztoicizmusról, egy olyan ókori filozófiai irányzatról, amely napjainkban reneszánszát éli. De az epikureizmusról szinte semmit.

Mindkét filozófiai iskola népszerű volt az ókori világban. Míg azonban az olyan sztoikus művek, mint Marcus Aurelius Elmélkedései és Seneca levelei még napjainkban is nagy érdeklődést váltanak ki, addig ezzel szemben az epikureizmus manapság egyáltalán nem meghatározó, egyfajta történelmi kuriózum maradt.

Epikurosz görög gondolkodóra (Kr. e. 341-270) ma leginkább az epikureus filozófiai irányzat atyjaként emlékezünk. Ez a világszemlélet az érzéki élvezeteknek, különösen a finom ételek és italok fogyasztására helyezte a hangsúlyt.

És bár igaz, hogy Epikurosz szerint az élet élvezete mindennél előbbre való, az epikureizmus ennél sokkal többről szól.

Filozófusok a kertben

Epikurosz Szamosz szigetén látta meg a napvilágot athéni szülők gyermekeként. Athénban tanult filozófiát, mielőtt Leszbosz szigetére utazott, hogy kidolgozza saját tanait.
Miután Kr.e. 306-ban visszatért Athénba, vásárolt egy tekintélyes kiterjedésű földterületet, és megalapította a Kert néven ismert filozófiai közösséget.

A Kert gyökeresen különbözött az akkori társulásoktól. Míg Platón Akadémiája általában az athéni elit gyermekeit képezte, Arisztotelész pedig olyan előkelőségeket oktatott, mint Nagy Sándor, addig Epikurosz Kertje sokkal befogadóbb volt. A nőket és a rabszolgákat is szívesen látták, csatlakozhattak a diskurzushoz.

A közösség takarékos életet élt, és teljes egyenlőséget gyakorolt a férfiak és nők között, ami abban az időben teljesen szokatlan volt. Epikurosz iskolájában nemesasszonyok és kurtizánok, szenátorok és rabszolgák egyaránt részt vehettek a filozófiai vitákban.

Bár sok korai epikureus eltűnt a történelemkönyvekből, tudunk néhány nőről, például Leontionról és Nikidionról, akik az epikureus gondolkodás korai képviselői voltak.

Az epikureizmus lényege

Nemcsak a Kert befogadó jellege adja az iskola elképesztő vonzerejét, hanem a filozófiai életmódról alkotott teljesen egyedi elképzelése is.

Az epikureizmus nemcsak egy filozófiai irányzat volt, hanem egy mindennapi gyakorlat is egyben. Bárki, aki ilyen életmódra törekedett, az Epikurosz értelemzésében filozófusnak számított.

Hedonizmus vagy kiegyensúlyozott életmód?

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az ókorban mit jelentett epikureusnak lenni? Epikurosz a filozófiát egyfajta terápiás gyakorlatként fogta fel: véleménye szerint minden embernek saját lelkének gyógyításával és ápolásával kellene foglalkoznia.

Ez a gyógyulási folyamat magában foglalta a belső nyugalom megteremtését, amelyet az ógörög nyelvben „anészisznek” neveztek. Ennek érdekében az epikureusok arra törekedtek, hogy gondolataikat elfordítsák az élet problémáiról, és helyette a létezés egyszerű örömére összpontosítsanak.

Epikurosz különbséget tett az élvezetek különböző típusai között, és a mértékletes élvezetek, nem pedig a túlzott élvezetek (hedonizmus) gyakorlatát szorgalmazta.
Elméletei szerint a boldogtalanság azért következik be, mert félünk olyan dolgoktól, melyektől valójában nem kellene tartanunk, és olyan dolgokra vágyunk, amikre egyáltalán nincs is szükségünk.

Epikurosz elutasított a halál utáni élet gondolatát. Érvelése alapján a lélek megszűnik létezni a halál után.

Okfejtése szerint ahelyett, hogy a túlvilági büntetéstől félnénk a jelenben rejlő öröm lehetőségeire kellene összpontosítanunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden élvezetet, ami az utunkba kerül, hajszolni kell; az epikureus feladata az, hogy megértse, mely élvezeteket érdemes követni.

Miközben kritikusai őt és követőit féktelen hedonistáknak állították be, egy levelében azt írta, hogy egyetlen darab sajt elfogyasztása is lehet olyan élvezetes, mint egy egész lakoma. Így a mértékletesség sem állt távol tőle.

A kívülállók filozófiája

Epikurosz örök vonzereje abban rejlik, hogy filozófiája erőt és inspirációt adott a társadalom számkivetettjeinek és a kívülállóinak. A 19. század végén olyan esztéták, mint Walter Pater kritikus és Oscar Wilde drámaíró, az epikureizmus dicséretét zengte.

Wilde De Profundis, A mélységből című írásában - amelyet 1897-ben írt, amikor a Reading Gaolban volt bebörtönözve szeméremsértés vádjával - azt ecsetelte, hogy Pater Marius regénye, az epikureus komoly szellemi és lelki vigaszt nyújtott neki a tárgyalása alatt.

Pater komoly diszkriminációval szembesült a homoszexuális kapcsolatai miatt oxfordi tanulmányai során. Regénye az érzéki és szellemi szépségre törekvő élet lehetőségeinek legszebb megjelenése.