Pazarlásnak vélték a ruhaneműk tisztítását az olykor luxussal hivalkodó ókori görögök

2024. augusztus 21. 16:35 Múlt-kor

A vagyonnal való nyilvános kérkedés ugyanolyan gyakori jelenség volt az ókori Görögországban, mint napjainkban, és ugyanúgy rengeteg vitát váltott ki.

Az athéni Partheon az Akropolisban

Korábban

Tisztelet és gyűlölet

I. e. 405-ben az ókori görög drámaíró, Arisztophanész Békák című művében az athéni Alkibiadészről azt írta (Arany János fordításában): a város „Kivánja, gyűlöli, s mégis szeretné.”

Alkibiadész tehát igencsak megosztó személyiség volt. Az athéniak kedvelték karizmatikus kisugárzását, de ódzkodva figyelték nagyravágyóságát és visszataszítónak tartották fényűző életmódját.

Plutarkhosz, a római kori görög életrajzíró kiemelte, Alkibiadész olyan bíbor köpenyt viselt, amelynek vége leért a földre – mivel ebben a korban korántsem volt könnyű dolog a ruhaneműk tisztítása, ez a luxus egyik legpazarlóbb megnyilvánulásának számított.

Saját hadihajóját emellett oly módon alakíttatta át, hogy ágyát ne ringassák túlzottan a hullámok a tengeren, továbbá rendszeresen vett részt részeg tivornyákon, és még a hagyományos athéni harcos képét is megszentségtelenítette azzal, hogy (egyébként aranyból készült) pajzsára egy kupidót festetett.

Szókratész megdorgálja Alkibiadészt kicsapongó viselkedéséért

Alkibiadész volt az, akit egyszer ünnepeltek, máskor istenkáromlással vádolták. Megtették a városállam legfőbb hadvezérének, majd hadjáratáról hazahívták és bíróság elé állították. Ezután átállt Spárta szolgálatába, majd visszatért, és az athéniak újra keblükre ölelték – aztán száműzték, és Phrügiában, a mai Törökország területén vált gyilkosság áldozatává.

Az extravagáns államférfi története jól szemlélteti az athéni demokrácia állandó küzdelmét saját magával abban, hogy miként hasznosítsa a legtehetségesebb polgárok képességeit egy olyan rendszerben, amelyben jogilag mindenki egyenlő volt – és egyúttal a városállamnak a luxushoz való ellentmondásos viszonyát is.

következő oldal 1 / 3