Huszonhét év nyolcezer emberért

Lépésről lépésre szorították ki a békefenntartókat az állásaikból

A hágai Nemzetközi Törvényszék 27 évi börtönbüntetésre ítélte Momir Nikolic boszniai szerb katonatisztet az 1995-ös srebrenicai vérengzésben játszott szerepéért. A 48 éves Nikolic ez év májusában elismerte, hogy kulcsszerepet játszott a vérengzésben. Feladata az volt, hogy összehangolja azoknak a csapatoknak a tevékenységét, amelyek elfogták a boszniai muzulmánokat és azokat, amelyek kivégezték a foglyokat. Az egykori boszniai szerb katonai vezetők közül Nikolic elsőként ismerte el bűnösségét a srebrenicai vérengzéssel kapcsolatban. A beismerésért cserébe a hágai ügyészség ejtette a Nikolic ellen népirtás és háborús bűnök címén felhozott több más vádpontot. A vádalku keretében az ügyészség úgy döntött, hogy 15-20 éves szabadságvesztés kiszabását kéri, míg a védelem azt kezdeményezte, hogy a büntetés ne haladja meg a tíz évet - közölte néhány nappal ezelőtt a Magyar Távirati Iroda.

Liu Daqun bíró az ítélet kihirdetésekor azonban úgy vélekedett, hogy a büntetésre tett egyik előterjesztés sem tükrözi teljes egészében annak a bűntettnek a mértékét, amiért Nikolicot elítélték. A bíró szerint a srebrenicai vérengzést olyan brutalitással és gonoszsággal követték el, hogy az példa nélküli az egykori Jugoszláviai háborúban. A bíró éppen ezért ítélte 27 évi börtönre Nikolicot



Srebrenica tragikus története akkor kezdődött, mikor a boszniai háború kirobbanása után, az ENSZ a várost védett övezetté nyilvánította. A szerb katonai, és félkatonai alakulatok elüldözték a szerbiai-boszniai határ menti vidékek bosnyák lakosságát, akik a védett városba menekültek. A korábban szerbek és bosnyákok lakta városban tökéletesen felborult az etnikai egyensúly, 1995-ig negyvenezer bosnyák menekült érkezett a kisvárosba, míg a szerb lakosság elhagyta a területet. Az ENSZ békefenntartói közül mintegy nyolcszáz holland kéksisakos szolgált a városban és környékén. 1994-től kezdve a szerb erők fokozatosan nyomultak a város felé. A kéksisakosokat magaslatról magaslatra, házról-házra szorították vissza.

A holland katonáknak nem volt felhatalmazásuk fegyverhasználatra, csak önvédelem esetére és a szerb parancsnok, Vladko Mladic kínosan ügyelt arra, hogy katonái egyetlen kéksisakos életét se veszélyeztessék. A lassú előrehaladásnak megvolt az a hatalmas előnye, hogy sem a sajtó, sem a békefenntartók parancsnoksága nem vette észre: Srebrenica ostromlott város, nem menedék, hanem fortélyos, hideg ésszel kimódolt csapda.



1995. július 11-én a város Mladic tábornok 6000 katonájával szemben elesett. A srebrenicai menekültek védelmezésére kiküldött holland békefenntartók ekkor mindössze 450-en voltak. Nem voltak nehéz fegyvereik, kevés volt az üzemanyaguk és nem voltak egyértelműen felhatalmazva az ellentámadásra.

Srebrenica elestével 15 ezer férfi menekült el a városból a környező hegyekbe. Körülbelül 25 ezer pánikba esett civil lakos indult útnak a 3 kilométerre, Potocariban lévő holland menekülttábor felé. Mindegyikük tudta, mit jelent, ha szerb kézre kerülnek. Nem számított, hogy az ember katona vagy civil. Ha egyszer a szerbek kezébe került, túlélési esélyei egyenlők voltak a nullával. Az első pár órában emberek ezrei özönlöttek a holland táborba. Nem sokkal később azonban a tábor megtelt, és a mintegy 20 ezer kinnrekedt embernek a környező gyárakban és épületekben kellett menedéket találnia.

1. Lépésről lépésre szorították ki a békefenntartókat az állásaikból
2. Mladic nyugalomra intette a menekülteket