Negyven éve pusztított gázkitörés a kameruni Nyos-tónál
Negyven évvel ezelőtt, 1986. augusztus 21-én következett be a modern történelem egyik legsúlyosabb és legkülönösebb természeti csapása a kameruni Nyos-tó térségében. Az évforduló kapcsán a Die Welt tekintette át a mintegy ezernyolcszáz halálos áldozatot követelő, ritka geológiai jelenség, a limnikus kitörés tudományos és társadalmi hátterét.
- Negyven éve, 1986. augusztus 21-én történt a kameruni Nyos-tó gázkitörése, amely mintegy ezernyolcszáz ember és háromezer-ötszáz állat életét követelte.
- A limnikus kitörés során a vulkáni krátertó mélyén felgyülemlett, a levegőnél nehezebb szén-dioxid hirtelen a felszínre tört és elárasztotta a környező völgyeket.
- A katasztrófa ráirányította a figyelmet a hasonló geológiai képződmények, mint a szintén afrikai Kivu-tó rejtett, de rendkívül súlyos veszélyeire.
A katasztrófa 1986. augusztus 21-én, helyi idő szerint este fél tíz körül vette kezdetét a kameruni Oku vulkáni mezőn található Nyos-tónál. A vízzel telt kráterből minden előzetes figyelmeztetés nélkül hatalmas mennyiségű gáz tört a felszínre. A sűrű, a levegőnél nehezebb gázfelhő leereszkedett a környező völgyekbe, kiszorítva az oxigént, és megfojtva az útjába kerülő élőlényeket. A hivatalos adatok szerint a természeti csapás legalább 1746 ember és 3500 haszonállat életét követelte. Az érintett falvak lakói álmukban, a veszélyt fel sem fogva szenvedtek halálos szén-dioxid-mérgezést.
A pusztítást követően a tudományos közösség hamar cáfolta a kameruni hatóságok első, kén-hidrogén-szivárgásra vonatkozó feltételezéseit. Jörg Keller freiburgi vulkanológus és Dieter Jung hamburgi mineralógus az akkori vizsgálatok során megállapították, hogy nem hagyományos, magmát és hamut lövellő vulkánkitörés történt.
A földköpenyben képződött szén-dioxid évtizedek alatt halmozódott fel a tó mély vizében, ahol a vízoszlop nyomása oldott állapotban tartotta. Amikor a vízrétegek egyensúlya felborult, a felgyülemlett szén-dioxid hirtelen a felszínre tört, létrehozva a katasztrofális hatású limnikus kitörést.
A kameruni kormány, Paul Biya elnök vezetésével a területet katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította, és elrendelte a környező települések, köztük a huszonhétezer lakosú Wum városának kiürítését. A mentési munkálatokat a heves esőzések okozta áradások is nehezítették.
A nemzetközi közösség gyorsan reagált. Az éppen Yaoundéban tartózkodó Simon Peresz izraeli miniszterelnök orvosi csapatot mozgósított, míg az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia is szakértőket, valamint felszereléseket küldött a helyszínre a túlélők ellátására.
Ez is érdekelhet
A tragédia nem volt előzmény nélküli a térségben, hiszen 1984 augusztusában a közeli Monoun-tónál egy kisebb léptékű, harmincöt-ötven halálos áldozatot követelő hasonló esemény már lezajlott. Az 1986-os katasztrófa azonban globálisan is rávilágított a krátertavak jelentette veszélyekre.
A kutatók figyelme a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda határán fekvő Kivu-tó felé fordult, amelynek mélye kétszázhuszonöt köbkilométer szén-dioxidot és jelentős mennyiségű metánt rejt. Egy ott bekövetkező kitörés nagyságrendekkel pusztítóbb lenne, ami a folyamatos gázmentesítő rendszerek kiépítését teszi elengedhetetlenné a tragédiák megelőzése érdekében.
