Épinal régészeti feltárás

(Forrás: Épinal Agglomeration Community / Camille Demougin)

Paleomeder és partmegerősítések

A feltárás során több ponton egy kelet–nyugati irányú, egykori meder nyomait azonosították. Ez a paleomeder valószínűleg az Ambrail-patak eredeti folyását jelöli, amely ma föld alatti csatornában, a róla elnevezett utca alatt fut, néhány méterre az ásatási területtől.

A meder mentén partmegerősítések kerültek elő, főként karók formájában. Ezekből mintákat vettek, amelyeket radiokarbonos keltezéssel vizsgálnak, hogy meghatározható legyen a faelemek pontos kora.

Később a patakot csatornázták, és az első, körülbelül 2,2 méter széles szakaszt már épületek határolták. Alapfalak, padlószintek és tűzhelyek jelzik a legkorábbi lakófunkciót.

A maradványok töredékesek, mivel a későbbi építkezések megrongálták őket. Néhány cserépedény-töredék azonban lehetővé teszi, hogy a megtelepedést a 10–12. század közé helyezzük.

Jacques de Faucigny szerepe

A 13. században Épinal földesura, Jacques de Faucigny kezdeményezte a város megerősítését, és 1227-ben kiadta a polgárok első kiváltságlevelét. A csatorna mentén ekkor kezdett kialakulni az a külváros, amelyet ma a feltárás vizsgál.

A feltárt rész egy északnyugat–délkelet irányú épületsor, amely öt, jól elkülöníthető épületrészből áll. A házak 5–6 méter szélesek, hosszanti irányban épültek.

Az elrendezés ismétlődő mintát mutat: elöl a lakóterek, mögöttük a kézműves funkciójú helyiségek, majd a hátsó udvarok süllyesztett kutakkal és latrinákkal, végül a kertek. Egy hosszanti folyosó, egymást követő küszöbökkel tagolva, végigfut az egész soron.
Az egyik épületben lépcsőmaradványok utalnak az egykori emeletre is.

Padlók, fűtés és kályhacsempék

Több helyiségben épen maradt földpadlót vagy homokkő burkolatot találtak. A lakásokat kandallók vagy kályhák fűtötték. Előkerült egy összeomlott kályha is, amelyet legkorábban a 15. században készült szemescsempéből építettek.

A kézműves tevékenységek közül egy kovácsműhelyt sikerült biztosan azonosítani. Emellett két, külön épületben található medencét tártak le.

Az egyik medence kör alakú, 1,50 méter átmérőjű, félig földbe mélyített, mészvakolattal bélelt. A másik téglalap alakú, 4 × 1,10 méteres, cseréphabarccsal vakolt. Ezek a szerkezetek nagy valószínűséggel cserzéshez, tehát tímármunkához kapcsolódnak. A leletek többsége a mindennapi élethez kötődik: edények, mozsarak és kisebb használati tárgyak kerültek elő.

A külváros elhagyása és a védművek lebontása

Az épületeket a 16. század végén és a 17. század elején hagyták el. A változások összefüggésben állnak a közeli védművek kiépítésével, valamint a 17. századi háborús fenyegetésekkel.

A környék erődítéseit a harmincéves háborút követően, 1670 körül bontották le francia csapatok. A későbbi, 18. századi terveken már csak a korábban elbontott bástya helyén kialakult telekosztás látható.

A területet ezután kertek és gyümölcsösök borították egészen a 19. századig, amikor mezőgazdasági tevékenység települt ide. 2010-ben a terület egy részét parkolóvá alakították, de a föld alatt megmaradt rétegek lehetővé teszik, hogy a középkori külváros szerkezetét ma újra megismerjük.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma