Miért lett ellenség India és Pakisztán?

2025. május 9. 17:03

A régióval kapcsolatos vita a dél-ázsiai gyarmatosítás megszüntetésének folyamatában gyökerezik.

A konfliktus újra és újra fellángol

Korábban

Stratégiai elhelyezkedés

Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, két különálló egységre oszlott: a világi India államra és a túlnyomórészt muszlim Pakisztán államra. Ez utóbbi sem volt egységes: két különálló régióból, Kelet-Pakisztánból és Nyugat-Pakisztánból állt, amelyeket azonban egy indiai terület választott el egymástól. Ez volt Kasmír állam, amely túlnyomórészt muszlim lakossággal bírt, ugyanakkor egy hindu vezette. Mivel Indiával és Nyugat-Pakisztánnal is határos volt, elindult a vita arról, hogy melyik országhoz csatolják – ebből lett az első indiai-pakisztáni háború 1947-48-ban, amely végül az ENSZ közvetítésével zárult. A döntés értelmében a vitatott területet mindkét állam ellenőrzése alá vonta. Ám a pakisztáni kormány továbbra is úgy vélte, hogy a többségében muszlim állam hozzájuk tartozik; csakhogy közben India elfoglalta Kasmír egy részét.

Újabb békepaktum

Nem meglepő hát, hogy a konfliktus 1965 elején ismét kiújult. Az ellenségeskedés augusztusban fokozódott, amikor a pakisztáni hadsereg megpróbálta erőszakkal megszerezni Kasmírt. A kísérlet sikertelen volt, patthelyzet alakult ki. India azonban gyorsan lépett a regionális vita nemzetközivé tételében. Felkérte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy ismét vegyen részt az indiai-pakisztáni háborúban, és vessen véget a konfliktusnak. A Biztonsági Tanács szeptember 20-án elfogadta a 211. számú határozatot, amelyben a harcok és a kasmíri probléma rendezésére irányuló tárgyalások befejezésére szólított fel, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság pedig támogatta az ENSZ döntését azzal, hogy mindkét hadviselő félnek leállította a fegyverszállítást. Ez a tilalom mindkét hadviselő felet érintette, de Pakisztán jobban érezte a hatásokat, mivel sokkal gyengébb hadsereggel rendelkezett Indiához képest. Az ENSZ döntése és a fegyvereladások leállítása azonnali hatással volt. India szeptember 21-én, Pakisztán pedig szeptember 22-én elfogadta a tűzszünetet.

Csakhogy ez önmagában nem oldotta meg Kasmír státuszát, ezért mindkét fél elfogadta a Szovjetuniót harmadik fél közvetítőként. A taskenti tárgyalások 1966 januárjában zárultak le azzal, hogy a két ország feladja területi igényeit, és kivonja hadseregét a vitatott területről.

Létrejön Banglades

A legsúlyosabb helyzet 1971-ben következett be. Abban az évben 10 millió kelet-pakisztáni keresett menedéket Indiában a szörnyű éhínség miatt. Az indiai kormány kihasználta az alkalmat, hogy lázadást szítson az ottani lakosság körében a pakisztáni vezetés ellen, és rövid, ám rendkívül erőszakos háború alakult ki a két ország között. Rövidesen az indiai erők kerekedtek felül, és India támogatta az autonóm Banglades állam létrehozását is, így elérve a keleti területek elszakadását Pakisztántól.

A feszültség nem csökken

1998 és 1999 között Kargil magaslati régiójában csaptak össze, miután a pakisztáni csapatok beszivárogtak az India által igazgatott Kasmírba. Ez volt az első konfliktus azóta, hogy mindkét ország hivatalosan is atomhatalom lett. 2003-ban tűzszünetet írtak alá, amely jelenleg is érvényben van (a kötelezettségvállalást 2021-ben megújították), de ez nem akadályozza meg, hogy újra és újra egymásnak feszüljenek.