100 éve hozták haza Rákóczi hamvait

Újratemetés uralkodói leiratra

`A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik` - állt Ferenc József király 1904. április 18-i uralkodói leiratában, melynek címzettje a magyar kormány feje, gróf Tisza István volt, s melynek zárása így hangzott: `Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzon és erre vonatkozó javaslatait elvárom.`

II. Rákóczi Ferenc ravatala az orsovai állomáson

Az ötlet persze nem Ferenc József fejéből pattant ki, a király a magyar vezetők régi kívánságának tett eleget. Nyilván az sem kerülte el figyelmét, hogy a terv politikai kockázattal egyáltalán nem, népszerűségnövekedéssel annál inkább járhat. Rákóczi személye nem volt számára ellenfél, s temetése - ellentétben Kossuthéval - hivatalos szintre emelkedhetett.

II. Rákóczi Ferenc 1735-ben, nagypénteken halt meg rodostói emigrációjában. Édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Isztambulban, a galatai jezsuita templomban, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került. Nyugvóhelye nem ment feledésbe, de túlzás lenne azt állítani, hogy zarándokhellyé vált volna. A XIX. században, a Rákóczi-kultusz kibontakozásával egyre gyakrabban felmerült az újratemetés igénye. A Rákóczi-szabadságharc 1903. évi bicentenáriumát már országszerte megünnepelték, mintegy előkészítve a rehabilitációt és a hamvak hazahozatalát.

A II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító hintó a Váci körúton (Károly körút) a bazilika felé halad

Az újratemetésre 1906 októberében került sor, amikor Magyarországon már nem a dualizmus korának meghatározó politikai ereje, a Szabadelvű Párt, hanem az ellenzéki koalíció volt hatalmon. Az esemény előkészítése azonban már a hatalomváltás előtt megkezdődött, tehát a Rákóczi-újratemetés nem csupán a "függetlenségi" koalíció érdeme volt, bár utóbb ez a vélekedés vált elterjedtté. Ki kell emelni, hogy mind az 1894-es Kossuth-temetés, mind az 1906-os Rákóczi-újratemetés idején Wekerle Sándor állt a kormány élén.

A fejedelem hamvaiért október 14-én öttagú bizottság utazott a török székvárosba Thaly Kálmán vezetésével, aki 1889-ben a sírok azonosításánál is főszerepet játszott. A koalícióhoz közel álló Thaly előtérbe kerülése nem véletlen: bár neve ma már inkább csak hamis kurucnótái révén ismert, egykor oroszlánrészt vállalt a széles körű Rákóczi-kultusz megteremtésében. Október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, továbbá megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt.

1. Újratemetés uralkodói leiratra
2. Díszmenetek, ünnepségek, megemlékezések
3. A Rákóczi-kultusz fénykora