Az utolsó orosz cár

Az ifjú

II. Miklós

Nyikolaj Alekszandrovics Romanov, vagy ahogy trónra lépése után hívták, II. Miklós, 1868. május 18-án született Carszkoje Szelóban III. Sándor cár és Dagmar dán hercegnő fiaként. A korszak fő ideológusa, Konsztantyin Pobedonoszcev irányításával külön nevelői grémium gondoskodott arról, hogy minél nagyobb jártassága legyen a gimnáziumi tárgyakban, a jogi, közgazdasági és katonai tudományokban. Felkészítése természetesen a monarchia isteni eredete, a cári hatalom korlátlansága és sérthetetlensége szellemében történt. Vele szemben a számonkérés tiltott volt, így örök titok marad, hogy a cárevics milyen hatásfokkal sajátította el a tananyagot. Fényes intellektussal mindenesetre sem ifjúkorában, sem a későbbiekben nem tündökölt, egy visszaemlékezés szerint `egy jó családból való gárdaezredes átlagos képzettségével` rendelkezett. A katonai tanulmányok betetőzéseként többhónapos távol-keleti körutat tett, ennek során 1891-ben Ocu városában megsebesítette egy fanatikus japán. Ez később azért nyert különös jelentőséget, mert a seb bekötözésére használt - majd múzeumba került - véres kendő fontos bizonyítási kellék volt a cár földi maradványainak azonosításakor.

A birodalom ügyeinek intézését 1894-ben vette át apjától. Ugyanebben az évben lett a felesége a hessen-darmstadti nagyherceg lánya, Alix (Alekszandra Fjodorovna), házasságukból négy lány és egy fiú született. A 100 millió rubelt (az éves közoktatási költségek háromszorosát) felemésztő koronázási ünnepségeket 1896 májusában tartották. Az eseményt tömegtragédia árnyékolta be: a moszkvaiak megajándékozására a Hodinka-mezőre szervezett sokszázezres népünnepélyen támadt tolongásban az emberek halálra taposták egymást, több ezer ember vesztette életét és sebesült meg.

1. Az ifjú
2. A szerelmes
3. Az uralkodó
4. A vég