2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A méreg nem hatott, az orosz főuraknak kétszer is le kellett lőniük Raszputyint

2018. szeptember 10. 13:01 Múlt-kor

Grigorij Raszputyint több mint egy évszázada ölték meg, élete és halála azonban továbbra is az egyik legtöbb érdeklődésre számot tartó fejezete az orosz történelemnek. Prófétának, szentnek, misztikusnak és sarlatánnak is tartották saját korában, élete sok részlete a mai napig rejtélynek számít, beleértve halálának estéjét is.

Fenyegető népharag

1916 decemberében a politikai hangulat percről percre romlott az Orosz Birodalomban. Az első világháború keleti frontján súlyos veszteségeket szenvedtek az orosz seregek, és a háború költségei, az ország archaikus berendezkedése és a minden hatékonyságot nélkülöző bürokrácia a gazdaságot is megviselték, ezáltal pedig a lakosságot is egyre nehezebb helyzetbe hozták.

A gazdagok és szegények között egyre csak nőtt a különbség, utóbbiak emiatt egyre elégedetlenebbé váltak. Szerintük a cár gyenge kezű uralkodó volt, akit irányít a német származású (és emiatt német kémnek, illetve árulónak tartott) Alexandra cárné és annak bizalmasa, a sokak által vándorló szentnek, mások által sarlatánnak vagy gonosz varázslónak tartott Raszputyin. A szegények mellett a cári udvar számos tagja sem kedvelte Raszputyint – sértőnek találták, hogy egy szibériai paraszt, aki különc és kicsapongó életviteléről volt híres (amelynek viszont az uralkodói család előtt soha nem engedett teret), az ország ügyeibe merészel avatkozni.

A cárnéval folytatott közeli viszonya kapcsán is hamar szárnyra kaptak a híresztelések, különösen, miután – Raszputyin jóslatának engedelmeskedve – II. Miklós cár a frontra ment, hogy személyesen parancsoljon seregeinek, ezzel még jobban kitéve feleségét a szerzetes befolyásának. A vándorló misztikus gyakori látogatásai a cári család lakosztályán azonban sokkal komolyabb dolgot takartak az esetleges szexuális viszonynál.

Az igazságot el kellett kendőzni a nagyközönség elől, mivel a birodalom sorsát közvetlenül érintette: II. Miklós egyetlen fiú örököse, az ekkor 11 éves Alekszej cárevics vérzékenységéről (hemofília) volt szó, amely miatt a legapróbb sérülés is halálosnak bizonyulhatott volna számára. Az orvostudomány ekkoriban keveset tudott tenni ezzel a ritka genetikai rendellenességgel szemben, a cárné így a szerinte csodákra képes Raszputyinba helyezte bizalmát.

Többször előfordult, hogy Raszputyin imával vagy érintésével látszólag megállította a cárevics vérzését, egy alkalommal úgy is, hogy Szentpétervár helyett otthonában, a szibériai Pokrovszkoje faluban volt, és táviraton keresztül értesült a történtekről. Valószínű, hogy Raszputyinnak közvetett szerepe lehetett csupán ezekben az esetekben – ájtatos szavai mindig megnyugtatták a cárnét, aminek következtében a cárevics és a környezete is nyugodtabbá vált. Amikor pedig azt javasolta, hogy az orvosok ne vizsgálják sokat Alekszejt, a mozdulatlan fiú belső vérzése előbb állhatott el magától, mintha mozgatták volna. Egyes elméletek szerint a személyes „kezelésekkor” Raszputyin hipnózist is alkalmazhatott a cárevicsen. Mindenesetre Alexandra hitt abban, hogy a szerzetes csodatételeket végez, így minden botrányos hír és a szentpétervári arisztokrata nők körében terjedő kultusza ellenére eltávolíthatatlan volt az udvarból.

Az arisztokrata körök nem csupán Raszputyin befolyását tartották negatívnak, de udvari tartózkodásának a lakosságra kifejtett hatását is: nem alaptalan feltételezés, hogy részben az iránta és a cárné iránt érzett megvetés hozta 1917-re forráspontra Oroszország belső feszültségeit. Az udvarban többen úgy érezték, cselekedniük kell.

Végül Feliksz Juszupov herceg (II. Miklós unokahúga, Irina férje), Dmitrij Pavlovics nagyherceg (a cár unokatestvére), és Vlagyimir Puriskevics, a duma radikális monarchista politikusa álltak össze, hogy megöljék Raszputyint. Juszupov a lakhelyére invitálta egy estére azzal, hogy a felesége szeretne vele találkozni. 1916. december 30-án Juszupov autójával ment Raszputyin lakásához, ahonnan saját palotájához vitte. A házba lépve Raszputyin zenét hallott az emeletről, Juszupov ekkor azt mondta neki, felesége mulatságot tart odafent. Valójában Irina hercegnő a Krím-félszigeten tartózkodott ekkor, a zene és a hangok a többi összeesküvőtől származtak.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Dmitrij Pavlovics Romanov nagyhercegVlagyimir PuriskevicsFeliksz Juszupov herceg és felesége, Irina hercegnő Párizsban, 1955.II. Miklós cár ikonnal a kezében lovagol el csapatai mellett az első világháborúbanRaszputyin hódolói körébenFeliksz Juszupov herceg és felesége, Irina hercegnőA cári családRaszputyin holtteste, miután kihalászták a folyóból: megfigyelhető a homlokán lévő lőtt seb, illetve arcának zúzódásai, amelyeket Juszupov ejtett a holttesten

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár