A művész, aki az ősembereknek arcot ad

„Csodálatos volt nézni, ahogy ez a különös lény újból megszületik” – mondta a National Geographicnak Gurche, akinek alkotását a felfedezés múlt heti bejelentését követően már milliók láthatták. A New York állambeli Ithaca múzeumában dolgozó művész egy azon maroknyi szakértő közül, akik a több százezer, olykor több millió éve elhunyt hominidák arcait rekonstruálják.

A nemrég felfedezett Homo naledi mellett Gurche készítette el többek között a Homo floresiensis, a 2003-ban az indonéziai Flores szigetén felfedezett, hobbit néven elhíresült emberszabású, valamint a Lee Berger régész által 2010-ben Dél-Afrikában fellelt Australopithecus sediba arcát is. Mindkét ős felfedezése, valamint kutatása segített az emberi családfa egyes fehér foltjainak tisztázásában és egyes kérdések árnyalásában.

„Egyszerűen imádon, amikor valaki a kezembe nyom egy koponyát, hogy találjam ki, hogyan nézett ki egykoron” – mondta Gurche, akinek munkája során a művészet és a tudomány különös módon kapcsolódik össze. Első lépésként a csontokat méri meg, különös figyelemmel a szemgödörre, valamint az állkapocsra, ahol az egykor futó izmok nagyban meghatározták az ős kinézetét. A mérési eredményeket, valamint az anatómiai számításokat egy nem kevesebb, mint hetven oldalas munkalapon összegzi. „Még nekem is rejtély egészen a projekt végéig, hogyan fog kinézni a végső arc, ám ekkor összeáll a kép. Ez egy igazi meglepetés” – magyarázta a kutató művész.

A Homo naledi „fantomképének” megalkotása során Gurchét két, a dél-afrikai barlangban 1500 csont között megtalált koponya segítette. A maradványok a modern emberi nemzettség vonásainak, valamint az Australopithecus ősi arcberendezkedésének egy különös keverékét mutatták ki, ami egyértelművé tette a kutatóknak, hogy egy teljesen új fajjal van dolguk. Az emberi családfa legújabb tagja a barlang elnevezése után a Homo naledi nevet kapta.

Természetesen a művész nem néhány nap alatt „dobta össze” az arcrekonstrukciót. Még 2014-ben, miután a kutatócsapat végzett a feltárással, elutazott Dél-Afrikába, ahol közel két hetet töltött a maradványok méreteinek felvételével, a rajzolással és a fotózással. Ezt követően egy műanyagöntvényt készített a koponyákról, amelyeket hazavitt a New York-i műhelyébe, ahol egy négy és fél hónapos munka következett. A számadatokból műanyag és agyag segítségével izmok és kötőszövetek jöttek létre, majd lassan kialakult a naledi fejformája és az arca. Ezután szilikonból készítette el a kötőszöveteket és az arcot, majd következhetett a szemek és a haj megalkotása, valamint a bőrszín alakítása.

Az antropológus végzettségű Gurche egy alkalommal egyik interjújában elárulta: sohasem hitte volna, hogy valaha egy művészteremben fog dolgozni. De nem bánta meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
• Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
• Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
• Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban